19.

1127.

Magyar - német békekötés

Az előzőleg ismertetett magyar-lengyel békekötés mellett II. István király úgy is megpróbált kitörni külpolitikai elszigeteltségéből, hogy rendezte hazánk viszonyát a szomszédos Ausztriával. Ez a békekötés Konrád salzburgi érsekkel történt, aminek hátterében az áll, hogy a béke valójában az osztrák őrgrófságot is magában foglaló bajor hercegséggel köttetett. Az érsek a bajor felet képviselte, aminek alapja az, hogy a salzburgi érseki tartomány területe nagyjából fedi a bajor hercegség területét.

A békekötés előzményeiről és részleteiről semmit nem tudunk. A tényről Konrád salzburgi érsek névtelen életrajzírója tudósít, az ő leírása alapján annyi valószínűsíthető, hogy a kiváltó ok nem valamilyen nagyobb hadjárat, hanem a rendszeres kölcsönös portyázásokból eredő létbizonytalanság volt.

A békekötést követően mintegy húsz évig nyugalom jellemezte a két ország kapcsolatát. II. Béla alatt a Stauf-dinasztiából való III. Konráddal házassági kapcsolat létesítését is elhatározták: fia, Henrik Béla leányával, Zsófiával lett eljegyezve. II. Géza alatt azonban a viszony újból megromlott. A Stauf-Welf ellentét csitulásával III. Konrád már nem tartotta oly fontosnak eme frigy létrejöttét, így az eljegyzést felbontották. A császár a cseh uralkodó felbujtására abba is beleegyezett, hogy Géza ellenfele, a trónkövetelő Borisz Ausztriában gyűjthessen sereget. 1146-ban Borisz el is foglalta Pozsonyt, Géza azonban sikeresen visszavette, majd II. (Jasomirgott) Henrik bajor hercegre és osztrák őrgrófra támadt, és a Lajta folyó mellett meg is verte seregüket. Ennek következtében a továbbiakban igen hűvös lett a viszony hazánk és a német birodalom, ezen belül is az 1156-ban hercegség rangjára emelt Ausztria között.

[Konrád salzburgi érsek] látván, hogy a magyarok portyázásai miatt az őrgrófság[42] miként pusztul, királyukkal igen szilárd békét kötött. Mindazok között, akik ezen őrgrófságot lakják, ő volt az első, aki békét teremtett egészen helyes megfontolással és bölcs előrelátással, mely mindkét félnek tetszett és jelentős előnyöket hozott. Ezt a megegyezést megelőzően ugyanis a magyarok sem szenvedtek el kevesebb zaklatást, mint a bajorok; mindkettejük portyázásai miatt mind ezek, mind azok földje napról napra pusztult, bár a bajorok és a szlávok annyival több bajt szenvedtek, hogy tőlük mind az embereket, mind az állatokat és a fosztogatók kezébe került összes javakat elhurcolták, és földjüket végsőkig menően elpusztították. Eme békekötés után ilyen dolgok megtörténtéről szinte soha senki nem értesült.