22.

1155.

Magyar - bizánci békekötés

Az 1153-as magyar-bizánci béke 1154-es megújítása sem hozott nyugalmat a két ország viszonyában. 1154 során még rosszabbra fordult Bizánc helyzete Dél-Itáliában. Frigyes német császár bizánci segítség nélkül, egymaga kezdte meg Itália hódoltatását, míg a normannok vereséget mértek a bizánci flottára. Ilyen háttértől vezérelve Géza titkos megállapodást kötött Andronikosszal, Mánuel császár unokaöccsével, Barancs, Belgrád és Niš városok elöljárójával, melynek értelmében eme városok magyar kézre adása esetén a király Andronikost a császári trónra segíti. Az összeesküvést azonban leleplezték, Andronikos börtönbe került. Ennek ellenére Géza 1154 vége felé megindította csapatait Bizánc ellen. Elfoglalta Barancsot, majd megvert egy bizánci sereget. A császár alig tudta útját állni, hogy Belgrád el ne szakadjon a birodalomtól. 1155-ben aztán bosszúhadjáratot indított Géza ellen. Fel is vonult a Dunához, Géza azonban – Ioannes Kinnamos szerint – megrettent és békét kért. A béke, melynek értelmében Géza elengedte a bizánci hadifoglyokat, és visszaadta a hadizsákmányt is, majdnem tíz évre gátat szabott az újabb fegyveres konfliktusoknak.

A paionok királya, miután látta, hogy helyzete szorongatóvá válik, a követség után nézett. Előkelői közül férfiakat küldvén a császárhoz, megüzente, hogy a római foglyokat tüstént visszaadja, s azután minden tekintetben, amit csak kíván, engedelmeskedni fog neki. A császár, noha eleinte nagyon úgy látszott, hogy nemet mond, és a békére vonatkozó szavakat visszautasítja, később engedett a könyörgőknek, és a követség kéréseit, a mondott feltételek mellett, teljesítette. Elvitték a rómaiak táborába azokat, akik az előző harcban kerültek, mint említettük, fogságba, meg a fegyvereket, lovakat, és ami még más hadizsákmány volt. Az elpusztult lovak és málhás állatok helyett élőket hoztak a hunok saját nevelésű állatai közül. Így befejezvén a háborút hazatértek.