23.
1164.
Magyar - bizánci békekötés
Nyolc évig tartó békesség után, 1163-ban ismét fellángolt a magyar-bizánci ellentét. Ennek szítói az 1161-ben meghalt II. Géza két bátyja: István és László (a későbbi II. László és IV. István ellenkirályok) voltak, akik többször is kísérletet tettek a magyar korona megszerzésére, majd Bizáncba menekültek. Géza halála után fiát koronázták királlyá III. István néven, Mánuel azonban István herceget tekintette királynak. Miután a keleti fronton sikerrel zárta háborúit, és Frigyes német császár is letett a dél-itáliai hadjárat tervéről, minden erejét Magyarország ellen fordíthatta.
Először követeket küldött a magyar főurakhoz, hogy István herceget ismerjék el királynak, ők azonban ezt megtagadták. Ezután felvonult a Duna vonalára, hogy követelésének katonai erővel is nyomatékot adjon, sőt egy kisebb csapatot át is küldött a Dunán. A bizánci inváziótól tartó előkelők végül kompromisszumos megoldást fogadtak el, és István helyett a kevésbé kompromittált Lászlót ismerték el királynak. III. István Ausztriába menekült, majd Pozsonyban rendezkedett be. Lászlót rövid országlása után 1163 januárjában öccse, István követte a trónon, aki viszont itthon igen népszerűtlen volt. Mivel mindenben teljesen kiszolgálta Bizánc érdekeit, egyre többen álltak át a hadsereggel közeledő törvényes király oldalára. III. István 1163 júniusában Székesfehérvárnál tönkreverte nagybátyja csapatait, őt magát elfogta, majd száműzte. IV. István Bizáncba távozott, és újra Mánuel segítségét kérte. A császár fel is vonult a határhoz, de miután látta, hogy az ellenkirály mögött senki sem áll, más megoldást keresett: követeket küldött III. Istvánhoz, hogy rábírja, jegyezze el lányával, Máriával öccsét, Bélát, aki apjuk, Géza uralkodásának végétől Dalmácia és Horvátország hercege címmel eme területek ura volt. A megállapodás létre is jött, Bélát átadták Mánuelnek, s vele együtt a kormányzása alatt álló területeket is, melyekhez – egyes értelmezések szerint – Mánuel a Szerémséget is hozzáértette. Béla Konstantinápolyba ment, ahol Mánuel despotes címmel ruházta fel, ezzel a császárság utáni második méltóság lett.
Az 1163-as megegyezés azonban nem volt hosszú életű: III. István az első adandó alkalommal kísérletet tett az értékes területek visszaszerzésére. 1163 és 1164 fordulóján jelentős magyar hadsereg szállta meg Dalmáciát, hogy megakadályozza a bizánci birtokba vételt, majd 1164-ben újabb magyar sereg támadt az ismét bizánci csapatokkal közeledő IV. Istvánra. Mánuel személyesen is segítségére sietett az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő trónkövetelőnek, csapataival egészen Pécsig benyomult Magyarország területére. III. István most azonban jelentős külföldi segélycsapatokkal is rendelkezett: többek közt táborában volt II. Vladislav cseh király is. Mánuel ezért nem akart harcba bocsátkozni, és a cseh uralkodót kérte meg a béke közvetítésére. A béke meg is született: III. István megígérte, hogy kiadja Béla részét, lemondott a Szerémségről is, Mánuel viszont megígérte, hogy nem támogatja többet IV. Istvánt.
A békekötésről bizánci források is megemlékeznek, itt azonban egy bővebb szemelvényt közlünk. Szerzője Vince prágai kanonok, aki Dániel prágai püspök jegyzője és káplánja volt, és 1174 után halt meg. Műve 1140-től 1167-ig meséli el hazája történetét.
… A görögök császára[50] … válogatott követeket küld Csehország királyához[51], békés szóval s a régi barátsággal köszönti őt, és hírül adja: ő a béke érdekében jött Magyarországra, mert a király ifjabb testvérét[52] magánál tartja, és semmi különös nincs abban, hogy ezt teszi, mivel atyjának kérésére tartja magánál Magyarország királyát, s azon munkálkodik, hogy megszerezze az atyai királyság egy részét. Őt is arra inti és kéri, hogy királyi jogánál fogva hasonló szándékkal fáradozzon ezért … A görög császár említett követeinek szavait a cseh király elmondja Magyarország királyának[53] és főembereinek, akik az ő belátására bízzák magukat. A cseh király azon fáradozik, ami a béke javát szolgálja, s övéi közül kiválasztott előkelőket és főembereket küld a császárhoz, hogy megtárgyalják azt, ami a béke javára válik. Mindkét részről sűrűn menesztenek követeket, hogy létrehozzák a békét, mind a két fél örül a leendő békének. Csehország királyának közvetítése és tanácsa nyomán Magyarország egy részét a magyar király testvérének adják, s megkötik a békét, amelyet mindkét részről esküvel erősítenek meg … Mivel Csehország király urának segítségével létrejött így a béke a császár és a magyar király között, a görögök és a magyarok hazatérnek. Ezek elrendezése után Csehország királya a magyar királlyal örvendezve visszatér az anyakirálynéhoz, ekkor a király, az anyakirályné és a magyarok egyaránt sokféle és tömérdek ajándékkal halmozzák el a cseh királyt.