27.

1225.

Magyar - osztrák békekötés

A XII. század közepétől a magyar királyság és az osztrák hercegség közti hűvös viszony kezdett felengedni. A pápaság és a császárság küzdelmében kezdetben a császár oldalán találni a magyar királyt, ennek jeleként Barbarossa Frigyes német császár Milánó elleni 1158-as hadjáratában II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg seregében magyar segédcsapatok is harcoltak. Az 1160-as években III. István már a pápa oldalán áll, de az osztrák hercegekkel nem romlik meg a viszony: a magyar király például 1166-ban Henrik Ágnes nevű leányát veszi feleségül.

VI. Lipót hercegsége idején azonban a helyzet romlani kezd. Lipót ugyanis többször nyújtott menedéket a Magyarországon dúló belharcok során hozzá menekülő Árpád-sarjaknak: így 1199-ben Endrének Imre királlyal szemben a rádi csatát követően, majd III. Lászlónak Endre ellenében, mikor anyja 1205-ben a kiskorú királyt kimenekítette az országból. Ugyanígy tett 1223-ban is: ekkor Béla ifjabb király (a későbbi IV. Béla) viszonya mérgesedett el apjával, II. Endrével. A Bécsbe menekült ifjú Béla pártot is gyűjtött maga köré a vele tartó vagy hozzá szökött magyar főurakból. Endre csak a pápai diplomácia békítő közbenjárására vált hajlandóvá arra, hogy 1224-ben visszafogadja Bélát és követőit, majd arra is, hogy egy évvel később Lipóttal békét kössön.

A békekötés szövegét kivonatos formában egy közel egykorú forrás őrizte meg. Az eddigi szűkszavú krónikás feljegyzésekhez képest ebben az esetben sokkal részletesebb képet kapunk a békekötés tartalmáról.

Ez a tartalma ama békének, melyet Magyarország királya[58] és Ausztria valamint Stájerország hercege[59] újított meg Jakab nyitrai püspök úr[60] révén:

Hogy a megbízólevelek, melyekről a követek azt állították, hogy nem jogtalanul birtokolják, hanem az ország urainak adománya révén, csalárdság nélkül legyenek visszaadva.

A földeket pedig, amelyek el lettek foglalva, a szőlőkkel és a vetésekkel együtt visszaadták, és senkinek nem lesz lehetősége a füvet kaszálni, a fákat kivágni és a réteken legeltetni, hacsak nem az uraknak teljesített jogos és szokásos adó fejében; az adót pedig nem fogják sem növelni, sem csökkenteni.

Azok pedig, akik azt állítják magukról, hogy földjüket királyi kiváltságlevéllel vagy hűbéri adományképpen birtokolják, kötelesek birtokaikkal kapcsolatban kiváltságlevelükről vagy a hűbéri adományozásról bizonyítékot szolgáltatni, amit pedig ezeken felül tartanak elfoglalva, vissza fogják adni.

Az embereket és javakat ért összes kár fejében a herceg ezer márkát[61] fizetett a nyitrai püspöknek, amelyet ezen püspök át is vett a király nevében. A herceg ezenfelül ama kétezer márka kifizetésére, melyet ezer-ezer márka összegben két alkalommal, tudniillik Szent Mihály[62] és Gyertyaszentelő Boldogasszony[63] ünnepén kell megadni, kezesül állította Teha zsidót[64] annak beleegyezésével. Ha ez a zsidó ama kétezer márkát, melyről fentebb szó volt, nem fizetné meg, akkor a király mentes lesz ama ezer márka teljesítésétől, melyet évente tartozik fizetni a hercegnek. Mindez érvényét veszti, ha a herceg a király jóváhagyásával megtarthatja eme összeget.

Továbbá, ha a magyar harcosok földjeiket erődítményekkel ellátni akarnák, azt se a herceg, se az ő tudtával övéi ne akadályozzák, se nyíltan, se titokban. Szabad nekik a vízre malmokat is építeni, és a malmoknál bárki hasznosíthatja mindkét partot, ahogy neki tetszik. A vizet azonban nem lehet elvezetni a mederből, anélkül, hogy ne maradna a víz nagyobb része a mederben.

A herceg kész arra is, hogy a Pinkán épült várral[65] kapcsolatban a király jelenlétében bizonyítékot szolgáltasson arról, hogy az az ő tulajdona.

A tizedet is fizessék a szőlők és vetések után, akár prédiumokról[66], akár királyi adománylevéllel vagy hűbérbe adott szőlőről van szó.

Salamonról azt állította a herceg, hogy ki lett elégítve és megbékélt. Miklós ispánról azt állította, hogy elbocsátotta maga mellől. Rudolf Mazéval kapcsolatban azt mondta, hogy a királyhoz fogja küldeni mentében és visszatértében a győri püspök őrizete alatt, ama földet pedig mindaddig zárolni kell, amíg az eljárás során ki nem derül az igazság.[67]

Továbbá a király megígérte, hogy segítséget fog adni az egyik részről Ausztria hercege és Isztria őrgrófja[68], a másik részről pedig Bajorország hercege[69] közt létrejött béke helyreállításához, azzal, hogy elfogadtatja a fegyverszünetet Szent Mihály most következő ünnepéig. Ha pedig úgy találná, hogy Bajorország hercege Ausztria hercegével és az őrgróffal szemben valamely jogtalan ügylet részese lenne, akkor őt a fentiekkel, tudniillik a herceggel és az őrgróffal, valamint segítőikkel szemben semmiképpen nem fogja támogatni.

Továbbá a király tartani fogja magát az igen szilárd békéhez és az Ausztria hercegével kialakított baráti viszonyhoz, és be fogja tartani azt az esküt, melyet egykor Ausztria hercegének tett.

A fentiekkel kapcsolatban megadatik Konrád portói és santa rufinai püspök, szentszéki követ[70] részére az a lehetőség, hogy bármelyik felet kiközösítse, ha az az eme oklevélben rögzített megegyezéshez nem tartja magát. A herceg pedig mentes lesz ama kiközösítés alól, amely az általa és kezese által már kifizetett háromezer márkával kapcsolatos.

Mindezeket Graz mellett végezte el a nyitrai püspök úr a király helyett a herceg jelenlétében június 6-án, az Úr 1225. esztendejében, a 13. indictióban[71].