30.

1254.

Magyar - cseh békekötés

II. Frigyes osztrák herceg 1246-ban bekövetkezett halálával férfi ágon kihalt a Babenberg-ház. A hercegséget Vencel cseh király fia, Přemysl Ottokár morva őrgróf és IV. Béla magyar király is magának követelte a Babenbergekkel fennálló vérségi kapcsolatokra hivatkozva. Ebben a helyzetben a pápa egy harmadik személyt: Badeni Hermann grófot ismerte el osztrák hercegnek. A politikailag zavaros helyzetben az osztrák és stájer urak saját szakállukra folytattak hatalmi politikát, és többször betörtek Magyarország területére is. Erre válaszképp 1250-ben megtorló hadjárat indult ellenük, mely egy ideig nyugalmat biztosított.

Az 1250-es hadjáratot követően nem sokkal meghalt Hermann herceg. Az osztrák és stájer rendek 1251 végére Ottokárt ismerték el uruknak, Béla azonban ezt nem volt hajlandó elfogadni (a pápa még nem döntött az ügyben), és 1252 nyarán haddal tört Ausztriára. Csapatainak egy része eme tartományt pusztította, másik része Morvaországra támadt, egyes seregek pedig Stájerországba törtek. Bécs környékét sikerült is elfoglalni, Ottokár is visszavonult, de a magyar seregek hazatérése után újra benyomult Ausztriába, és nekikezdett Stájerország hódoltatásának.

Béla 1253 júniusában ismét hadat vezetett Ottokár ellen. Ekkor a fő csapásirány Morvaország volt. A magyar csapatok sikeresen dúlták Olmütz környékét, amikor megjelent a pápa követe, hogy a felek között békét közvetítsen. IV. Ince felhívásának engedelmeskedve Béla 1253 augusztusában hazatért, majd az időközben cseh királlyá lett Ottokárral megindultak a béketárgyalások.

Ezek eredményeképp született meg Buda mellett 1254. tavaszán az alább közölt béke. Ennek alapján Stájerország területét felosztották egymás között, Ausztria pedig Ottokár birtokába jutott.

A végleges békekötés 1254. május 1-én történt Pozsonyban, itt a korábbi szöveget erősítették meg. Béla az uralma alá került stájer részek kapitányává Gutkeled nembeli Istvánt nevezte ki.

Mi, Benedek, isteni könyörületből kalocsai érsek, Magyarország felséges királyának kancellárja[83], Loránd nádor és pozsonyi ispán[84], István, egész Szlavónia hercege[85], valamint Csák főkamarás és soproni ispán[86] mint Béla úr, Magyarország dicső királya által kijelölt békebírák jelen oklevelünk tartalmával jelezzük mindenkinek a következőket.

Miután mi mondott urunk részéről békebíráknak jelöltettünk ki az említett urunk és Csehország felséges királya, Premislaus úr[87] közti béke és egyetértés helyreállítása tárgyában, és miután csatlakoztak hozzánk az ugyanezen béke és egyetértés rendezésére az említett Premislaus úr, Csehország királya részéről kijelölt békebíró-társként a Krisztusban tisztelendő Brunó atya, olmützi püspök[88], Wythyco de Nova Domo, Otto de Messe, Kadoldus Orphanus, valamint Wykardus de Terna[89], ezek után tehát végre sikerrel eljutottunk a következő, szorgalmas tárgyalások útján előkészített egyezségre, miszerint urunk, Magyarország királya és örökösei a stájer hercegséget minden tartozékával és jogaival örök jogon birtokolni fogják az alábbi határokig: tudniillik a Semmeringnek nevezett hegy tetejétől, ami mentén csak Magyarországtól Bajorországig végighúzódik és Bajorországban végződik a szomszédos helyek különféleségéből eredően különböző nevekkel is megnevezett hegység, az ezen hegyek tetejétől a Mura felé tartó vizek folyása jelöli ki a határokat, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben Schwarzenbach vára a vízfolyás szerint nem esne a stájer hercegség király urunkat megillető részébe, úgy Csehország királya, Premislaus úr említett követei és békebírái – miként magukra vállalták – mondott uruknál sikeresen keresztülviszik, hogy a vár minden tartozékával és jogaival király urunk részéhez tartozzék, és őt illesse annak örökös birtoklása. Ugyanezen hegyek tetejétől a Duna felé tartó vizek folyása mentén Stájerországnak ezt a részét pedig az egész osztrák hercegséggel, valamint ezek minden tartozékával és jogaival egyetemben a mondott Premislaus úr fogja örököseivel együtt örökjogon birtokolni.

Ezen felül király urunk abból a részből, melyet ő fog birtokolni, Imberg úrnőjének[90] elégtételt fog adni, hogy annak a mondott Premislaus úr ellen semmiféle panaszt tenni és az osztrák hercegségből valamit is emiatt visszatartani ne legyen oka. Premislaus úr pedig abból a részből, melyet ő fog birtokában tartani, elégtételt fog adni feleségének[91], a kiváló úrnőnek és hasonlóképp örököseinek is, hogy abban az esetben, ha ő idő előtt elhalálozna, felesége és örökösei részéről király urunk irányában arra a részre vonatkozóan, amit a király birtokolni fog, semmiféle követelést ne lehessen támasztani.

Mindkét fél rokonainak és barátainak tetteiről pedig annak rendje és módja szerint akkor fognak rendelkezni, mikor király urunk és az említett Premislaus úr e célra közösen kijelölt helyen és napon megbeszélés és tárgyalás tartása végett találkozni fognak.

Hogy pedig ezekből a cikkelyekből király urunk által semmi se változtassék meg, az ő nevében esküt tettünk, és ezeket pecsétünk felfüggesztésével megerősítettük.

Kelt az Úr 1254. évében, Buda mellett, Virágvasárnap előtti pénteken.[92]