31.

1261.

Magyar - cseh békekötés

Az 1254-es békekötést követően mintegy négy évig a Béla által birtokolt stájer országrészben nyugalom honolt. 1258-ban azonban a stájer előkelők felkeltek a magyar uralom ellen. Gutkeled nembeli István stájerországi kapitány seregét meg is verték, csak Béla megtorló hadjárata tudta megfékezni őket, mely során a magyar király visszavívta Pettau várát. Béla István nevű fiát Stájerország hercege címmel Pettauban hagyta, de fellépése Ulrik karintiai herceggel szemben sikertelen maradt, a stájer urak sorban hódoltak meg Ottokár előtt, így 1259 végére kiszorult hercegségéből; magyar uralom alatt mindössze Pettau és környéke maradt.

Már küszöbön állt a két uralkodó közti újabb összecsapás, mikor hírek érkeztek a tatárok kis-lengyelországi betöréséről. Erre Béla és Ottokár 1260 márciusában június 24-ig tartó fegyverszünetet kötött. A mongol támadás azonban elmaradt, mire Béla hadat gyűjtött, és június 24-én már a határon állomásozott. Az első, június 25-i összecsapás a magyarok győzelmét hozta, de a döntő ütközetet július 13-án a Morva mezején, Kroissenbrunn (Marchegg) mellett Ottokár nyerte meg. Ennek következtében Béla tárgyalásokra kényszerült.

A béke végül Bécsben, 1261. március 31-én született meg. Ebben Béla lemondott Stájerországról, emellett mindkét fél kötelezte magát arra, hogy ha megszegné a megállapodást, a pápának tízezer márka ezüstöt lesz köteles fizetni. A passaui, brünni és prágai püspök vállalta, hogy kiközösítéssel sújtja Ottokárt, ha megszegné a békét.

Az eredeti békeokmány nem maradt ránk. Töredékeit, melyek pusztán az oklevél formulás részei, így a pontokat nem tartalmazzák, egy formuláskönyv őrizte meg. Szerencsére azonban fennmaradt a három püspök kötelezvénye, melyből visszakövetkeztethetünk a béke tartalmára. Alább a töredékeket és a fennmaradt két kötlevelet közöljük.

Midőn szüntelen fáradozás révén végre elérjük a jót és dicséretest, lelkünk indíttatásai nyomán megértjük, hogy az valójában ősi törvény ösztönzésének engedett, egyszersmind megérezzük, mily hasznos dolog a békét ápolni, és hogy annál szükségesebb is eme határozatot fölöttébb ékes magasztalással nagy tiszteletre kiszemelni, minél inkább egyek lesznek ezáltal e világ fejedelmei ama Égi Király példájának követése révén, aki a béke kötelékeivel mindeneket megszilárdított; valamint minél inkább megismerszik ennek önmagában hasznos mivolta. Látjuk ugyanis, hogy az elemek formátlan és zavaros halmaza a perlekedés ősi háborgásában, amibe a világ születésének kezdetén került, a dolgok legfőbb alkotójának parancsára az összhang egységét alakította ki; látjuk, hogy az évszakok, a nap és egyéb csillagok pályáikon bár különböző, mégis egymással korántsem ellenkező keringéssel vezettetnek körbe, és örökké tartó békés állapot baráti szövetségében térnek egymáshoz, hogy összeköttessenek; látjuk, hogy a háborítatlan béke idején a csodás nyugalom mindeneket derűsre változtatva megszépít és némely dolgokat gyarapít is, a széthúzás révén azonban ezek teljességgel elenyésznek.

Miért is égve az igyekezet buzgóságától és vágyva, hogy az elannyira dicső mű munkásaivá legyünk, jelen oklevelünk tartalmával közismertté kívánjuk tenni, hogy Béla úrral, Magyarország, stb. fenséges királyával a békét örökké és az egyetértést sértetlenül meg fogjuk tartani, valamint, hogy rajtunk nem fog múlni, hogy ezen egyetértés köztünk kölcsönösen minden szempontból feloldhatatlanul a szövetség kötelékével megerősítve meg ne maradjon és szilárdan fent ne álljon, amennyiben Magyarország királya ugyanezen béke megtartását őszintén és ámító csalárdság üzelmeitől meg nem fertőzve teljességgel elősegíti, továbbá féltő gonddal azon munkálkodik, hogy – amennyiben rajta áll – a mondott béke általa vagy az ő uralma idején meg ne sértessék, hanem erősen megmaradjon, és amennyiben minden igyekezettel azon lesz, hogy ezt a békét, míg csak él, megőrizze.

Mi, Ottó, a passaui[93], Brunó, az olmützi[94] és János, a prágai[95] egyházaknak Isten kegyelméből püspökei a jelen oklevél minden megtekintőjének kijelentjük, hogy igaz hittel megígértük és megígérjük a következőket.

Urunkat, Csehország királyát, Ausztria és Stájerország hercegét, Morvaország őrgrófját[96] minden erőnkkel az egyrészről említett urunk, másrészről pedig Magyarország királya, királynéja és fiaik közt a vallásos férfiú, Lajos, német lovagrendi testvér[97], valamint a nemes férfiak, Jakab, prágai várnagy[98] és Wok, Csehország marsallja[99] közreműködésével létrejött oklevélben foglaltak teljes egészében és minden részletében való megtartására fogjuk buzdítani.

Ha pedig megesne, hogy urunk vagy övéi a fenti egyezséget megsértenék, és ugyanazon urunk, jóllehet felszólították, a hibát négyhónapnyi időn belül sem javítaná ki, úgy mi ezek után – ki-ki saját egyházmegyéjében – urunknak a kiközösítés béklyójával való megbilincselését ki fogjuk hirdetni, tartományait egyszersmind egyházi tilalom alá vetve. Erre mindannyian megesküdtünk, a letett eskü erejével elköteleztük magunkat, és elkötelezzük még a jelen oklevél tanúbizonyságával is, melyre pecsétjeinket rendeltük felfüggeszteni.

Hogy pedig az előrebocsátottaknak foganatja legyen, Csehország említett ura, Ausztria és Stájerország hercege, Morvaország őrgrófja magát és tartományait joghatóságunk alá bocsátotta, lemondván minden, az apostoli széktől átengedett, kieszközölt vagy később kieszközlendő és személyét valamint tartományait illető előjogáról, arról tudniillik, hogy tulajdon személyét kiközösíteni vagy tartományait egyházi tilalom alá vetni nem lehet az apostoli szék meghagyása vagy különleges követe nélkül.

Kelt Bécsben, az Úr 1261. esztendejében, április kalendáját megelőző nap[100].

*

Ottó, Isten kegyelméből passaui püspök Krisztus minden hívét, aki a jelen oklevelet megtekinti, üdvözli az Úrban.

Mivel a béke nyugalmát és az egyetértés jótéteményét kegyes és őszinte érzülettel támogatni kell, mi, akik a békének és egyetértésnek a lehető legnagyobb mértékben hívei vagyunk, a legfenségesebb Ottokár úr, Csehország királya, Ausztria és Stájerország hercege, Morvaország őrgrófja kérésére és folyamodására megesküdvén igaz hittel megígérjük, hogy őt egyházmegyénkben kiközösítjük és Ausztria tartományát egyházi tilalom alá helyezzük, ha ő – ami távol legyen! – áthágná és megkísérelné megsérteni a közte és a magyar király úr között létrehozott azon egyezség tételeit, melyek egy erről kiállított oklevélben foglaltatnak benne.

Ezen dolog tanúságaképp jelen oklevelünket pecsétünkkel rendeltük megerősíttetni. Kelt Passauban, az Úr 1261. évében, április idusa előtt hat nappal.[101]