35.

1291.

Magyar - osztrák békekötés

Miután Habsburg Rudolf német király 1278-ban magyar segítséggel aratott Dürnkrutnál döntő győzelmet ellenfele, II. Ottokár fölött, az osztrák-magyar viszony igen szívélyessé vált. A helyzet egyedüli szépséghibája az volt, hogy a Dunántúl nyugati részén hatalmukat egyre jobban kiépítő Kőszegiek többször betörtek osztrák területre is. Ellenük hol Rudolf fia, Albert osztrák és stájer herceg, hol IV. László magyar király viselt hadat, sőt olyan helyzet is előfordult, hogy Albert csapatokkal támogatta Lászlót lázadó alattvalójával szemben. Ezek a csatározások inkább közelebb hozták, mint távolították egymástól a két uralkodót, bár eközben Albert kezére került Pozsony vára is.

Megváltozott azonban a jó viszony IV. László halála után. Rudolf német király ugyanis III. Endrét nem ismerte el törvényes Árpád-sarjnak, s arra hivatkozva, hogy IV. Béla a tatárjárás idején már egyszer felajánlotta hűbérbe II. Frigyes császárnak az országot, 1290. augusztus 31-én Magyarországot mint megüresedett birodalmi hűbért fiának, Albert hercegnek adományozta. Ettől kezdve felújultak a határ menti villongások. III. Endre követjárása, melynek célja a Kőszegiekkel folytatott harcok során osztrák kézre került várak visszaadása volt, eredménytelen maradt, és újabb osztrák-magyar háború kitörésére lehetett számítani.

A magyar sereg 1291 nyarán Székesfehérvárott gyülekezett, majd Győrbe vonult. A sereg kisebbik fele a Dunán átkelve Nagyszombatot vívta vissza, a fősereg pedig benyomult Ausztriába, s több kis vár elfoglalása után egészen Bécsig hatolt. Döntő összecsapásra nem került sor, a magyar sereg egyszer aratott komolyabb győzelmet a Bécsből kitörő osztrákok fölött. Végül Hainburgban a felek békét kötöttek, melynek értelmében a nagyobb erősségeket Albert visszaadta, a kisebbeket pedig le kellett rombolni.

A békekötésnek mintegy harminc évre valóban sikerült is rendezni a két ország viszonyát. A két uralkodó között a kapcsolatok még szorosabbá váltak, mikor 1296-ban Endre feleségül vette Albert lányát. Endre haláláig nem is támadt újabb viszálykodás.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, amen. Lodomér, Isten kegyelméből esztergomi[162] és János, kalocsai érsekek[163], Gergely bán, nyitrai és barsi ispán[164], Domonkos mester, hajdani nádor[165], Wernhardus, a passaui[166] és Leopoldus, a seckaui egyházaknak ugyanazon kegyelem folytán püspökei[167], Meissaui István és Pottendorfi Konrád, az igen fenséges fejedelmek, úgymint András, Isten kegyelméből Magyarország fenséges királya[168] és Albert úr, ugyanazon kegyelem révén Ausztria és Stájerország hercege, Krajna, a vend őrgrófság és Portenau ura[169] által kijelölt rendelkezők és békebírák mindenkit, aki ezen oklevelet látja, üdvözölnek az Úrban.

Mivel a föld hatalmas fejedelmei mentesek a törvény alól, ezért a Szentlélek sugalmazására összeírt szabályok a legfőbb dicsőségként tartják számon, ha azok, akik – mint feljebb áll – a törvény kényszerítő erejétől nem függenek, nyakukat mégis önként és illő módon a törvény igájába hajtják, és ezáltal maguknak boldog, a Szentírás igéi szerint való jobb dolgokra serkentő kötelességeket szabnak ki. Ezen dolog legszentebb megfontolásából a legfelségesebb fejedelmek, András, Isten kegyelméből egész Magyarország fenséges királya és Albert, ugyanazon kegyelemből Ausztria és Stájerország hercege, Krajna, a vend őrgrófság és Portenau ura, a köztük támasztott, minél régebbi, annál súlyosabb nézeteltéréseket elsimítani vágyván egyhangúan ránk mint rendelkező döntnökökre és békebírákra ruházták szavukat, felhatalmazván minket helyettük és nevükben eskütételre, és eskü kötelékével arra köteleztek minket, hogy jutalomra, kedvezésre, szeretetre vagy gyűlöletre való tekintet nélkül illő állapotába helyezzünk vissza mindent, ami az említett fejedelmek és fejedelemségek közt bizonyos perlekedők igaztalan eljárása által megrontatott, és ami nem Krisztus szerint való, hanem az ő hibájukból ered. Mi tehát az említett urainktól kapott utasítás szerint, miután előzetes felhatalmazást nyertünk, és ez személyeinkre átruháztatott, a számunkra kijelölt ügyben eljárván Hainburgban találkoztunk, és ott a kisebb testvérek[170] monostorában összeülvén, a Szent Bertalan ünnepét követő vasárnapon[171], kellő ideig tartó megfontolás után, amit az oly nehéz ügy nagysága igényelt, kölcsönös egyetértésben és egyhangú közös akarattal az említett fejedelmek és egyháznagyjaik közti béke és egyetértés alábbi egységére jutottunk.

Mindenekelőtt Albert herceg úr vissza fogja adni az összes várat, amelyek királyi jogon közvetlenül a királyhoz és az országhoz tartoznak, tudniillik a pozsonyi várat a várossal és minden királyi tartozékával, valamint Nagyszombat városát minden hozzátartozóval egyetemben. A nemesek és bármely egyéb állapotú emberek összes egyéb váraival kapcsolatban pedig, melyeket a herceg hatalmában tart, és amelyek korábban a civódások gyúanyagául szolgáltak, úgy határoztak, hogy el kell pusztítani, hogy eltűnjenek a föld színéről. A Sopron megyéhez tartozó Kabold várát, valamint az új várat Vas megyében, amelyet Guzynknak hívnak[172], magától értetődően és teljesen vissza fogja kapni a király úr. Borlin vagy Ankenstein várával pedig, amellyel kapcsolatban némi kétség forog fenn, az igazság kiderülte után az fog történni, amit a jogrend megkíván. Mások várait Magyarországon, melyeket a herceg hatalmában tart, legyenek azok akár nemeseké, akár bármi egyéb állapotú embereké, maradéktalanul le fogják rombolni. A királyi várak visszaadásának határidejét az említett király és herceg urak fogják megszabni, mihelyt – minél előbb – találkoznak és egymást szemtől szemben látni fogják.

Az eddigiekhez még hozzátétetett, rendeltetett és jóváhagyatott, hogy sem a király úr nem fog senkit sem nyíltan vagy titkosan támogatni a herceg ellen, álljon az illető a király bármekkora bizalmában és szeretetében vagy legyen bármely méltósággal felruházva, sem a herceg nem fog ilyet cselekedni Magyarország király ura ellen; teszik ezt mindenféle ígéret, szerződés vagy kötelezettségvállalás ellenére, ami a jelen tárgyalásokat megelőzően valaha is létrejött. Ez utóbbi kitétel nem vonatkozik a pápa úr és a Római Birodalom fejének személyére, mivel ők előjogaik egyedülálló méltósága folytán a kötelezettségek minden fajtájától mentesek páratlan kiváltságuk legteljesebb tiszteletben tartása miatt. Az egymásnak nyújtandó kölcsönös segítség megfelelő cikkelyeiről az említett fejedelmek, ha találkoztak – mint ahogy az általunk hozott végzés szerint találkozniuk kell –, kétoldalú, közös tanácskozásban fognak tárgyalni.

A foglyok szabadon bocsátására vagy eleresztésére a mi dolgunk lesz minduntalan buzdítani a már említett fejedelmeket teljes szorgalommal és a dolgot tökéletesen szívünkön viselve, amint az a főpapi rendtől és tisztségtől szükségszerűen megkívántatik, és amint az a katolikus hithez illik, amelyre mind a főpapok, mind a világiak lelkiismereti téren az isteni törvény alapján kötelesek tekintettel lenni bűneik bocsánata érdekében a szentek érdemei révén; a foglyok szabadulásán munkálkodni pedig maguk a fejedelmek is kötelesek teljes hűséggel és igyekezettel, minden lehetőséget megragadva, különféle intézkedésekkel, jutalmazásokkal, egyházi és világi fenyítékek alkalmazásával és minden egyéb eszközzel. Ausztriából a foglyokat Hainburgba fogják szállítani, a magyarországiakat pedig Pozsony vagy Győr mellé; a foglyok kicserélésének időpontját maguk a fejedelmek fogják megszabni, mikor közös megbeszélés céljából személyesen találkoznak.

Elrendeltetett továbbá, hogy a herceg úr magyarországi hívei, bármely néven neveztessenek is, legyenek akár nemesek, katonák, közrendű szolgák, akár polgárok, és különösen Radoszláv bán[173] és társai, valamint barátai, akik a herceg úrhoz és szolgálóihoz csatlakoztak, mindannyian élvezni fogják és kell, hogy élvezzék mostantól fogva magától értetődően és minden változandóság nélkül András úrnak, Magyarország királyának kegyét és jóindulatát oly módon, hogy azon szolgálatuk miatt, amelyet a herceg úrnak teljesítettek, sem őket, sem övéiket személyükben, birtokaikban, javaikban és jogaikban semmiféle megkárosítás ne érje Magyarország királyának vagy lakosainak részéről.

Továbbá a király úr meg fog őrizni Magyarországon jogosan szerzett birtokaiban és jogaiban mindenkit, aki Ausztriából vagy Németország valamely vidékéről származik, amennyiben ez jog szerint erre érdemes lesz, mindenekben csorbítatlanul fennmarad azonban rendes joghatóságának teljhatalma, amely a királyt, mint az egész terület igaz és törvényes urát illeti.

Továbbá minden méltánytalan, jogtalan és újonnan kivetett vám és adó mind Magyarországon, mind Ausztriában a kellő és ősi állapot visszaálltával érvényét veszti; és mivel mind a kereskedőknek, mind az egyéb utazóknak útonállók és rablók cselvetéseitől mentes, szabad és biztonságos útra van szükségük, az útonállókat és haramiákat a fejedelmeknek meg kell fenyíteniük, teljességgel megszüntetvén a bosszút és a méltatlan és jogtalan zálogolásokat.

Továbbá összegyűlvén közös határozattal választani fognak két tiszta ítéletű és ismert tisztességű férfiút az ausztriaiak Magyarországon és két hasonlót a magyarok Ausztriában és Stájerországban, akik az útonállók és haramiák általuk teljes szorgalommal kinyomozott gaztetteit a király úr és a herceg tudomására fogják hozni, mire aztán az említett négy személy, tudniillik kettő itt és kettő ott, ki-ki abban a tartományban, amelyben időzik, teljhatalmat nyer a fejedelmektől, hogy az elszenvedett és okozott károk miatt a gonosztevőket megfenyítse, és az erőszakkal elvett javakat visszajuttassa egy hónapon belül attól számítva, hogy a dologról tudomást szerzett. Ezen említett négy személy kiválasztása mindkét részről a fejedelmek jelenlétében meg fog történni, mihelyt ezek tanácskozás céljából találkozni fognak.

Továbbá az eddigiek összességükben és külön-külön minden részletükben való sértetlen megtartását és őrzését a király úr és a herceg eskü tényleges letételével fogja megerősíteni, és ugyanezt az esküt le fogják tenni mindkét részről a főpapok, főemberek, ispánok és bárók is, akik a béke és egység megtárgyalásánál jelen lesznek, ezeket az előrebocsátott módon és biztosítékokkal megerősítve. Maguk a fejedelmek ítéletünk – mármint a két említett magyarországi érsek és a herceg úr tartományaiból való két püspök ítélete – alá fogják magukat vetni, arra az esetre, ha kánoni megintés ellenére is megtagadnák a cikkelyek megtartását, amelyre esküt tettek. Országában a király úr és fejedelemségében a herceg úr a fenti és esküvel is megerősített cikkelyek áthágóit az eskü értelmében fejedelmi fenyítékkel tartozik majd sújtani.

Ezen dolog tanúságaképp és sérthetetlen ereje gyanánt kiállítottuk jelen pecséteink felfüggesztésével megerősített oklevelünket. Történt és kelt Hainburgban, az Úr 1291. évében, Szent Ágoston ünnepén.[174]