34.

1328.

Magyar - osztrák békekötés

(Brucki béke)

Az Anjou-házból származó I. Károly (Róbert) király hatalma megszilárdításának időszakában ingatag volt a viszony Magyarország és Ausztria között. Albert német király és fia, III. Rudolf osztrák herceg kezdetben Károly ellenfeleit támogatta, közülük is legfőképp a határ mentén birtokos Kőszegieket. 1301-től, III. Endre özvegyének Bécsbe majd Svájcba távozásától kezdve pedig Pozsony vármegyét is elfoglalva tartották azon a címen, hogy ennek jövedelmeiből tartják el az özvegyet. Ugyanakkor a Vencel cseh királlyal fennálló ellentét mégis egymás mellé sodorta a német és a magyar uralkodót. 1304-ben már közös hadjáratot vezettek a cseh uralkodó ellen, amit 1305. augusztus 5-én Albert és a közben elhunyt II. Vencel fia, III. Vencel között békekötés zárt le. A békében Vencel lemondott Magyarország trónjáról is, a kezén lévő magyar királyi koronát azonban III. (Wittelsbach) Ottó bajor hercegnek adta át, aki korábban Albert szövetségese volt, de annak bajorországi betörései miatt Vencel táborához csatlakozott. Rudolf osztrák herceg Ottóval szemben továbbra is Károlyt támogatta a magyar koronáért folytatott harcában. 1314-ben III. (Szép) Frigyes osztrák és stájer herceg szövetséget is kötött Károllyal, melynek célja Habsburg részről a német királyi cím megszerzésében való támogatás elnyerése volt Wittelsbach Lajos bajor herceggel szemben.

Mindezek ellenére újabb elhidegülés következett az osztrák-magyar viszonyban, mert Frigyes Pozsonyt továbbra sem volt hajlandó visszaadni. Károly az új cseh királyhoz, Luxemburgi Jánoshoz közeledett, 1317-ben annak húgát vette feleségül. Az osztrák hercegek ezidőtájt a Kőszegieket támogatták, akik Károlyt nem ismerték el királynak. 1319-ben azonban Luxemburgi Beatrix meghalt, és Károly II. (Lokietek) Ulászló lengyel herceg majd király leányát, Erzsébetet vette feleségül. Ez a lengyelek felé irányuló politikai közeledés jele volt, melyhez Károly és később fia, Lajos is mindvégig hű maradt. Az adott esetben ez egyet jelentett a cseh királytól való távolodással, aki a lengyel területek egységéért harcoló Ulászlót tekintette fő ellenfelének. Így az osztrákok újra Károlyhoz közeledtek, aminek jeleként a két uralkodó 1321 novemberében szövetségre lépett egymással Temesvárott. Károly fegyveres segítséget ígért Lajos bajor herceg ellen, Frigyes pedig Pozsony megye visszaadására tett ígéretet. 1323 februárjában szövetségüket megújították, de Frigyes ígéretét továbbra sem teljesítette, ami most már a viszony olyan fokú elmérgesedését hozta magával, hogy küszöbön állt a háború.

1326-ban a magyar király ellen lázadó Kőszegiek jelentős osztrák segítséget kaptak, Károly viszont Frigyes királlyal és Albert herceggel szemben öccsük, Ottó herceg pártütését támogatta. A csehek felé is újabb közeledés történt: Károly 1327 februárjában Habsburg-ellenes szövetséget kötött János királlyal, melyet a két dinasztia közti házassági kapoccsal is megerősítettek.

Ilyen előzmények után 1328 nyarán indult a cseh-magyar hadjárat Ausztria ellen. A magyar csapatok a Duna északi partját pusztították a Morva és a Thaya folyók mentén, tizenegynéhány jelentősebb várat el is foglaltak. Egy kisebb magyar sereg Stájerország területére tört be, a csehek pedig hat heti ostrom után bevették Drosendorf várát. Frigyes kénytelen volt békét kötni, melyben megígérte az összes magyaroktól elvett terület visszaadását.

A békekötés mindkét fél által kiállított okmánya megmaradt, ezek közül a magyar király által kiadott oklevél szövegét közöljük.

Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, salernói herceg és a Szentangyal-hegyi hűbérbirtok ura[175] tudatjuk jelen oklevelünk tartalma révén mindenkivel, akit illet, hogy a kiváló fejedelmek, Frigyes úr, a rómaiak mindenkor felséges királya[176], továbbá Albert és Ottó fivérei, Ausztria hercegei[177] baráti módon lecsillapították azt az egyenetlenséget és a gyanúnak ama ellenséges légkörét, mely egyrészről köztünk, másrészről köztük nyomasztóan keletkezett, részint ama eljegyzés miatt, mely a néhai Bajor Ottó herceg fia: Henrik[178], és az említett Frigyes király úr leánya között köttetett[179], valamint bizonyos földek, várak és más jogok, valamint az ország végeinek az említett Frigyes király, fivérei és országának nemesei által történt elfoglalása miatt. Ők biztosítottak minket, örököseinket és utódainkat, valamint országunkat nyílt oklevelük révén arról, hogy az említett eljegyzés semmilyen módon nem lesz a mi, valamint örököseink és utódaink, továbbá országunk kárára, átengedték és helyreállították országunk határvidékének jogait, melyeket korábban ők és területük nemesei foglaltak el és vettek birtokukba, továbbá lemondtak azon jogról, mely őket nővérük: a fényességes fejedelemasszony, Ágnes asszony[180] részéről Pozsony vármegye, vár és város irányában bármely módon illethetné, amint azt az ezen felül kiadott említett oklevél teljességgel tartalmazza is.

Mi pedig az említett király úrral és fivéreivel, valamint örököseikkel, mivel erre ösztönöz minket az a rokoni kapcsolat, mellyel szorosan össze vagyunk fűzve, örököseink és utódaink, valamint országunk nevében vágyunk békét és egyetértést teremteni, és meg is teremtjük, és miután – amint fentebb említettük – a köztünk bármilyen módon is máig keletkezett, kialakult és támadt viszályt, jogtalanságokat, károkat és minden más rosszat kölcsönösen feloldottunk, enyhítettünk, csillapítottunk és megszüntettünk, ugyanezen Frigyes király úrral, fivéreivel, örököseivel, utódaival és ezek országával örök béke egyetértésére és az őszinte baráti viszony egységére jutottunk.

Magunkra vállaljuk a fentiek nevében, hogy mi, örököseink és utódaink, akár méltóságunk jelen állapotában, melyben most vagyunk, akár magasabb vagy – ami távol legyen! – alacsonyabb állapotban is leszünk, az említett Frigyes király úrnak, fivéreinek és örököseinek valamint utódainak, országuknak és az ő uralmuknak alávetett földeknek semmilyen bajt, kárt, sérelmet vagy jogtalanságot nem fogunk okozni, azt sem fogjuk eltűrni, hogy a mieink vagy bárki más okozzon, sőt a rómaiak ugyanezen királyának, fivéreinek, örököseinek és Ausztria, Stájerország és Krajna hercegségeiben és őrgrófságaiban, valamint öröklött területeikben utódaiknak annyiszor fogunk tanácsot, segélyt, támogatást és segítséget nyújtani teljes erőnkből és hatalmunkkal minden emberrel szemben, bármilyen állapotú, méltóságú vagy tisztségű is legyen, vagy akár a császári méltóságot is viselje, ha a rómaiak említett királyát, fivéreit, örököseit, utódaikat, hercegségeiket és őrgrófságaikat, földjeiket és határaikat, valamint a nekik alávetett összes birtokot részben vagy egészében elözönlené, zavarná vagy elfoglalná, ahányszor csak szükséges, vagy ahányszor ugyanezen Frigyes úr, fivérei, örökösei, utódai, és ezek említett országai minket erre fel fognak kérni, [mindezt pedig úgy fogjuk megtenni,] mintha [ellenségeik] a mi ellenségeink lennének[181]; úgy gondolván, hogy ha ezen segítségnyújtás országuk távolabbi részeire vonatkozna, akkor aszerint mérsékelhetnénk, ahogy nekünk lehetséges lesz, [182]^-kivéve azonban kifejezetten a kiváló fejedelmeket: Ulászlót, Lengyelország királyát[183], Jánost, Csehország királyát[184] és az említett Ottó herceget[185], oly módon, amint az az ezen felül kiadott oklevelünkben külön is ki van fejtve^-182. Azt is nyomatékosan kinyilvánítjuk, hogy ahol országunk az ő említett területeikkel határos, az ő földjeik valódi és ősi határai között birtokolt és létező jogokat[186], amennyiben azok elődeink által, általunk, báróink vagy országunk nemesei által mostanáig bármi módon, fortéllyal vagy érzülettel birtokba lettek véve vagy el lettek foglalva, bármilyen cím alatt is történt, az említetteknek: Frigyesnek, a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek, utódaiknak és területeiknek azonnal visszaadjuk, visszaengedjük és átnyújtjuk egészében teljes jogon, azokban semmilyen jogot, semmilyen uralmat vagy birtoklást számunkra vagy örököseink és utódaink számára vissza nem tartva.

Emellett hozzátesszük és kegyesen megengedjük az említetteknek: a király úrnak, fivéreinek, örököseinek és utódainak, valamint földjeik lakóinak, hogy a mi országunk határai között fekvő szőleiket vagyis szőlőültetvényeiket, melyeket mindezidáig birtokoltak, az ősi és szokásos járadék azaz a megszokott fizetség mellett, bármilyen akadályoztatás és minden, a szokással ellenkező adóztatás és szolgáltatás nélkül saját hasznukra műveljék, valamint szabadon és zavartalanul birtokolják.

Továbbá minden oklevelet, eszközt, biztosítékot és jogcímet, amennyiben ilyeneket mi az említett Ausztria, Stájerország és Krajna hercegségek, őrgrófságok és uradalmak bármilyen említett jogára vonatkozóan birtokoltunk volna, vagy birtoklunk és visszatartunk, avagy bármely bárónk vagy nemesünk birtokolna vagy visszatartana, eltörlünk, megsemmisítünk és erejétől, hatályától teljességgel megfosztjuk, legyenek akármennyire hatásosak is. A mieink közül pedig mindazon báróktól, nemesektől vagy más emberektől, bármilyen helyzetben, tisztségben vagy címen működjenek is, akik az említett hercegségek, őrgrófságok és uradalmak általuk elfoglalt és visszatartott jogaikból valamit is az említetteknek; a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek és utódainak, valamint ezek országának és földjeinek visszaadni, visszaállítani és visszajuttatni a béke és egyezség ezen formájával megátalkodott módon és süket füllel szembeszállva vonakodnának vagy késlekednének, ugyanezen Frigyes király úr, fivérei, örökösei és utódai, avagy az ő országlakosaik ezen jogokat vegyék vissza, ahogyan csak tudják, mi és örököseink pedig bármilyen és bármennyi jog ezen elfoglalóival szemben, bár a mieink, az említetteknek: a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek és utódainak, avagy az ő alattvalóiknak teljes hatalmunk érvényesítésével annyiszor fogunk segítségükre sietni, amennyiszer erre szükség lesz.

Továbbá Ausztria, Stájerország és Krajna említett földjeinek egyetlen báróját vagy nemesét sem csábíthatjuk szolgálatunkra a rómaiak említett királyának, fivéreinek, örököseinek, és utódainak beleegyezése nélkül, és ezek ellenében egyiküket sem részesíthetjük védelemben.

Ezek mindegyikét együttesen és egyenként minden cikkelyében mi, Károly király a fentiek nevében minden megtévesztés, csalárdság, könnyelműség, méltánytalanság és gonoszság nélkül az említetteknek: a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek, utódainak, hasonlóképpen országuknak és földjeiknek erősen megígérjük, és a szentséges Evangéliumot, valamint az életadó kereszt fáját valóságosan is megérintve esküszünk, hogy mindenre ügyelünk, mindezt megtartjuk, és örökre sérthetetlenül megőrizzük, azt hozzátéve, hogy ha bármikor is a fentiek ellen akár mi, akár örököseink vagy utódaink valamit tennénk vagy tennének említett eskünket megszegve, avagy felhagynánk vagy felhagynának ezek megtartásával, az említetteknek: a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek és utódainak, ezek országának és földjeinek a mi jelen oklevelünk bemutatásával történő felkérésére a római szent egyház főpapja minket, örököseinket vagy utódainkat, akik a fentiek ellen cselekszünk vagy cselekszenek, nyilváníttasson esküszegőnek és gyalázatosnak, és nyilvánosan hirdettesse ki a kiközösítést személyünkre, valamint örököseink és utódaink személyére kimondó ítéletét.

Továbbá ha mi, örököseink vagy utódaink az említett cikkelyeket vagy ezek valamelyikét nem tartanánk be, éshatalmaskodó kézzel avagy nyíltan arra törekednénk, hogy azokat vagy azok egyikét megsértsük vagy megszegjük, akkor a Krisztusban tisztelendő érsek és püspök atyák, országunk alulírott bárói és nemesei, valamint ezen főpapok, bárók és nemesek örökösei és utódai az említetteket: Frigyes királyt, fivéreit, örököseit és utódait, valamint országukat és földjeiket kötelesek lesznek ellenünk, örököseink és utódaink ellen teljes erejükkel és hatalmukkal mindaddig megsegíteni, magukat a mi hűségünk és engedelmességünk alól kivonni és velük vagy örököseikkel ránk támadni, ameddig a megszegett cikkelynek vagy cikkelyeknek – amint fentebb említettük – újból teljesen érvényt nem szerzünk.

Az egyéb gonosztettekkel és visszaélésekkel kapcsolatban, amelyek ezentúl mindkét fél földjeinek határjeleinél, földjein, uradalmaiban vagy határvidékén fosztogatás, gyújtogatás, rablás vagy emberek elfogása révén, avagy bármely más módon, a mi parancsunk, tudtunk és beleegyezésünk nélkül, nyíltan vagy titokban fognak előfordulni vagy megtörténni, mindkét részről felülről kirendelt várnagyainknak és báróinknak részére tartjuk fenn és biztosítjuk az elintézés és a békés elrendezés teljes lehetőségét, amint azt az ezen felül kiadott nyílt oklevelünk részletesen kifejtve tartalmazza.

És hogy a fentiek mind egyenként örökre érvényesen és sértetlenül általunk, örököseink, utódaink és országlakosaink által be legyenek tartva, ezért kiadattuk jelen oklevelünket, melyet felségünk pecsétjével erősítettünk meg.

Mi is, az említett király és Magyarország mondott főpapjai, bárói, ispánjai és várnagyai, tudniillik Boleszló esztergomi érsek[187], László testvér kalocsai érsek[188], Miklós győri püspök[189], Demeter, Magyarország említett királyának tárnokmestere[190]; Mikcs, egész Szlavónia bánja[191], Tamás erdélyi vajda[192], Simon fia Pál, ugyanezen király országbírája[193], Franciaországi Druget János[194], ennek Vilmos nevű fia[195], Dancs zólyomi ispán[196], László, a székelyek ispánja[197], János budai rektor[198], Miklós győri ispán[199], Dezső soproni ispán[200], István, Magyarország említett királyának lovászmestere[201], Miklós pozsonyi ispán[202], Lendvai Miklós zalai ispán[203], Dénes, ezen király étekfogómestere[204], Ozorai Sándor[205], Lőrinc varasdi ispán[206], Tamás vasvári ispán[207], István újvári[208], Dezső kőszegi várnagy[209], Orrosnak nevezett Miklós[210], Tamás csejtei várnagy[211], Mihály bolondóci várnagy[212], Lőrinc semptei várnagy[213], Imre lévai várnagy[214], Magyar Pál gimesi várnagy[215], László nyitrai ispán[216], Mihály vitányi várnagy[217] és Tamás csókakői várnagy[218] a magunk nevében, valamint utódaink és örököseink nevében a rómaiak említett királyának, fivéreinek, örököseinek és utódainak, valamint említett földjeiknek minden csalárdság, könnyelműség vagy gonoszság nélkül, őszintén, ténylegesen és erősen megígérjük, és hasonlóképpen Isten szent Evangéliumát ténylegesen is érintve esküszünk, hogy úgy és oly módon fogunk cselekedni és igyekezni, hogy az említettek: Károly király úr örökösei és utódai mindent és minden egyes fentebb említett dolgot megtegyenek és sértetlenül megőrizzenek.

Ha pedig az említetteket vagy ezek bármelyikét ugyanezen Károly király, örökösei vagy utódai megsértenék vagy megszegnék, akkor mi és utódaink vagy örököseink az említettek: a rómaiak királya, fivérei, örökösei vagy utódai felkérésére ki fogjuk vonni magunkat az urunk, Magyarország királya, valamint örökösei és utódai iránt köteles hűségünk és engedelmességünk alól és az említettekkel: a rómaiak királyával, fivéreivel, örököseivel és utódaival együtt addig fogjuk támadni urunkat, Magyarország királyát, valamint örököseit és utódait, amíg ugyanezen Károly király úr, örökösei vagy utódai az említettek: a rómaiak királya, fivérei, örökösei és utódai részére elégtételt nem fognak szolgáltatni, vagy meg nem fognak velük egyezni a be nem tartott cikkelyekkel kapcsolatban.

Ha pedig mi, utódaink vagy örököseink bármikor az említettek vagy azok bármelyike ellen cselekednénk vagy cselekednének említett eskünk megsértésével, akkor az említetteknek: a rómaiak királyának, fivéreinek, örököseinek vagy utódainak, avagy földjeiknek a mi jelen oklevelünk bemutatásával történő felkérésére minket, utódainkat és örököseinket, akik a fentiek ellen cselekszünk vagy cselekszenek, a római szent egyház főpapja nyilváníttasson esküszegőnek és gyalázatosnak, és nyilvánosan hirdettesse ki a kiközösítést személyünkre, valamint utódaink és örököseink személyére kimondó ítéletét.

És ezen ügy bizonyságául a jelen oklevél szövegéhez hozzáfüggesztettük pecsétjeinket is. Kelt a Lajta folyó feletti Bruckban[219] az Úr 1328. esztendejében, az október kalendáját megelőző tizedik napon[220], uralkodásunknak pedig hasonlóképpen 28. évében.