45.

1450.

Osztrák-magyar békekötés

Habsburg II. Albert német, cseh és magyar király halálával Ausztria és Magyarország közt a régóta fennálló béke újra felbomlott. Albert özvegye, Luxemburgi Zsigmond volt római császár és magyar király leánya férje halálakor gyermeket várt, majd nem sokkal később fiút is szült, akit 1440-ben Székesfehérvárott V. László néven magyar királlyá is koronáztatott. A magyar rendek többsége ugyanakkor a lengyel királyt, III. Ulászlót hívta magyar királynak, és I. Ulászló néven meg is koronázták júliusban azzal a koronával, mely Szent István Fehérvárott őrzött fej-ereklyéjét díszítette. Az ország nagy része Ulászlóval tartott, de a Felvidék egy részét, Horvátországot és Szlavóniát, valamint a Dunántúl némely részeit, így Győrt is Erzsébet és László hívei tartották kezükben. Támaszul Habsburg Frigyes herceg ajánlkozott, akit 1440-ben a birodalmi rendek III. Frigyes néven német királlyá választottak. Erzsébet őt bízta meg László gyámságával, és át is adta neki a fiút a koronával együtt.

Ulászló 1441 tavaszán hadjáratot vezetett a Dunántúlra, és több ellenálló gócot elfoglalt, majd lépéseket tett az Erzsébettel való megegyezésre. A tárgyalásokat 1442-től Cesarini bíboros, a pápa követe is segítette, melyek eredményre is vezettek. December 13-án kihirdették a megállapodás pontjait a győri székesegyházban, azonban négy nappal később Erzsébet meghalt, és a megegyezésből semmi sem lett. Frigyes többször is kinyilvánította, hogy meg fogja védeni László királyi jogait, amit segített az is, hogy Szécsi Dénes esztergomi érsek és több magyar főúr őt támogatta. Cesarini bíboros erőfeszítéseinek eredményeképpen 1443 nyarán végre egyéves fegyverszünet jött létre Ulászló és Frigyes között, amit 1444. május 21-én újabb két évre meghosszabbítottak, hogy a törökországi hadjárat során a magyar királynak ne kelljen osztrák hátbatámadástól tartania.

A várnai csatavesztés és Ulászló király eltűnése után 1445. február 6-án a székesfehérvári országgyűlés úgy döntött, hogy határidőt tűz ki, hátha Ulászló megkerül. Ellenkező esetben új királyt fognak választani. Az újabb országgyűlés április végén nyílt meg Pesten, ahol mindkét korábbi párt megegyezett abban, hogy Lászlót fogja királlyá nyilvánítani, amennyiben május 30-ig Ulászló nem kerül elő. Lászlót ki kell szabadítani Frigyes uralma alól, a Szent Koronával újra meg kell koronázni, korábbi koronázását pedig érvénytelennek kell tekinteni.

A határidő lejárta után, augusztusban követség is ment Frigyeshez, aki azonban hajthatatlannak mutatkozott: Pozsony átadását követelte, hogy László ott tarthassa udvarát, gyámságáról nem volt hajlandó lemondani, és kijelentette, hogy nagykorúságáig Lászlót nem engedi el. Novemberben a küldöttség eredménytelenül tért haza, ugyanerre a sorsra jutott 1446 februárjában egy újabb delegáció is.

A helyzet odáig mérgesedett, hogy az 1446 júniusában kormányzóvá választott Hunyadi János októberben már hadjárat indítását tervezte Frigyes ellen. Év végén csapataival át is kelt a Rábán, először Stájerországba, majd Ausztriára tört, és Bécs felé nyomult. A megrettent Frigyes tárgyalásokba bocsátkozott, és hajlandónak mutatkozott arra, hogy Győrt visszaadja, a béketárgyalásokat pedig a pápai követ jelenlétében Bécsben megkezdi. Ezek után Hunyadi seregeivel decemberben hazatért, Frigyes pedig 1447. június 1-én Radkersburgban két évre szóló fegyverszünetet írt alá a magyar országnagyokkal. Ennek értelmében a német király Győrt visszaadja, a koronát és a többi magyar várost egyelőre megtartja. A pápai követ jelenlétében november 11-én meg is kezdődtek a béketárgyalások.

A békekötés azonban továbbra is húzódott. Frigyes erősen halogatta a dolgot, aminek következtében 1448 májusában a magyar országgyűlés úgy döntött, többé nem küld követeket Bécsbe, ha Frigyesnek fontos, küldjön ő megbízottakat Budára. Hunyadi pozíciói azonban az 1448-as súlyos rigómezei vereség és az 1449-50-ben zajlott felvidéki csatározások miatt jelentősen meggyengültek (az utóbbiak Jan Giskra felvidéki főúr, korábban Erzsébet, most Frigyes híve ellen folytak, aki több jelentősebb várat és várost tartott kézben). Így végül a kormányzó hajlandó volt 1450. október 22-én aláírni egy olyan békét, amelyben Frigyes gyakorlatilag semmi jelentősebb engedményt nem tesz. Ennek teljes szövegét közöljük alább.

A békekötés következményeként László 18 éves koráig, tehát 1458-ig maradt volna Bécsben Frigyes felügyelete alatt. A magyar rendek azonban kihasználva az osztrák rendek Frigyes elleni mozgolódásait, küldöttséget menesztettek Bécsbe, hogy kieszközöljék László hazatérését. Többszöri sikertelen tárgyalások után végül 1452. szeptember 4-én Frigyes átadta V. Lászlót Cillei Hermann grófnak, a magyar rendek pedig elismerték Magyarország nagykorú királyának. László azonban továbbra is Bécsben maradt, majd 1454-ben Csehországban tartózkodott, 1455-ben pedig ismét Bécsbe tért vissza. 1456 februárjában lépett először magyar földre, hogy Budán elindítsa a törökellenes hadjáratot. A Szent Korona és a korábban megszállt területek továbbra is Frigyes kezén maradtak.

Mi, Hunyadi János, a nemes magyar királyság kormányzója,[398] arra vágyván, hogy Krisztus valamennyi hívével, különösképpen a felséges fejedelemmel, Frigyes úrral, a rómaiak örökké dicsőséges királyával, Ausztria, Stájerország, stb. hercegével,[399] a mi kegyelmes urunkkal a legnagyobb igyekezettel békét és nyugalmat szerezzünk, és azt meg is tartsuk, mivel korábban egyrészről ugyanezen Frigyes római király úr, valamint másrészről mi és Magyarország mondott királysága között igen sok különbözés és viszály támadt, amelyből – fájdalom – a földek felprédálása és sokaknak kifosztása következett, nehogy hasonló dolgok fent mondott urunk, Frigyes római király és alattvalói, valamint közöttünk és a fent nevezett magyar királyság között a jövőben újból megessenek, hanem inkább mindkét részről az óhajtott békének és nyugovásnak örvendjünk, urunkkal, a római királlyal együtt az alábbi cikkelyekben értettünk egyet és egyeztünk meg, a következőképpen:

Először is, hogy fent nevezett urunkat, Frigyest, a rómaiak királyát atyai rokonának, a legkegyelmesebb fejedelemnek, László magyar, stb. király úrnak megoltalmazásában, s ugyanezen magyar királyság koronájának megőrzésében nem akadályozzuk meg közvetlenül vagy közvetve, nyíltan vagy titokban, magunk vagy más által, s azt sem tűrjük el, hogy királyi felségét bárki más ebben akadályozza vagy gátolja, és ehhez semmi módon nem járulunk hozzá, hanem annak érdekében, hogy maga László király úr a fent mondott koronával együtt egészen nagykorúságáig, vagyis 18. életévének betöltéséig mondott urunk, Frigyes római király védelme, gondoskodása és hatalma alatt megmaradjon, őkirályi felségét segítséggel, tanáccsal és jóakarattal fogjuk támogatni, mindenféle csalárdságot és cselvetést félretéve.

És hogy fent mondott római király urunkat és övéit a várak, városok és mezővárosok birtoklásában, melyeket őkirályi felsége és övéi jelenlétükkel a mondott magyar királyságban ezek tartozékaival együtt birtokolnak, semmi módon nem fogjuk akadályozni, sem bárki más által nem akadályoztatjuk, és ehhez nem járulunk hozzá nyíltan vagy titokban, közvetlenül vagy közvetve, hanem mindent megcselekszünk annak érdekében, hogy mindezek mondott római király urunk és övéinek hatalmában egészen említett László király urunk nagykorúságáig békében és nyugalomban megmaradjanak, és ha netán őfelségének a fentieket illetően és azoknak ellenében bárki megkísérelne valamiféle akadályt támasztani, állítani vagy okozni, az ilyen vagy ilyenek ellen megfelelő segítségben, tanácsban és jóakaratban részesítjük, részesíteni akarjuk, és kötelesek is leszünk részesíteni, elállva mindenféle cselvetéstől és csalárdságtól.

Ezen felül a fent nevezett magyar királyság üdvös, nyugalmas és békés állapota érdekében, valamint a mondott László király úr és országa hasznára, mely ország várait, javait és jövedelmeit tekintve sokszorosan szétszabdalt és megkárosított állapotban van, ezen várak, javak és jövedelmek – reményeink szerint – általunk elérendő visszavétele és helyreállítása érdekében fent említett urunk, a római király kormányzóságunkhoz a fent mondott magyar királyságban az említett László király úr érintett nagykorúságáig hozzájárulását és beleegyezését adva minket a mondott magyar királyság kormányzásában a fent érintett ideig semmi módon nem fog akadályozni, sem bárki más által nem fog akadályoztatni, sőt az olyanok ellen, akik minket ebben akadályoznak vagy megkísérelnek akadályozni, megfelelő segítségben és jóakaratban lesz köteles részesíteni minket. Emellett a fent említett római király urunk a fentiek miatt, vagy bármi más okból a mondott idő alatt ellenünk vagy a mieink ellen semmiféle háborúságot vagy pert nem indíthat, sem övéi vagy más által nem indíttathat vagy ilyen indításához vagy indíttatásához tudatosan nem járulhat hozzá. Hasonlóképpen mi is a fentiek miatt vagy bármi más okból fent említett római király urunkkal és övéivel kölcsönösen a mondott időn belül semmiféle háborúságot vagy pert indítani, sem a mieink, sem bárki más által indíttatni nem akarunk és nem is tehetjük, és ilyen indításához vagy indíttatásához tudatosan nem járulunk hozzá, sőt inkább az őszinte és tiszta békét, egyetértést, egyezséget és megértést a fent mondott időre hűségesen és jó lélekkel meg fogjuk tartani.

Amikor pedig a fent mondott László király úr fent említett nagykorúságát eléri, és a mondott Frigyes király urunk úgy dönt, hogy kiveszi gyámsága alól, urunknak, Frigyes királynak ezt előbb velünk tudatnia és jeleznie kell, nélkülünk vagy tudtunkon kívül a legkevésbé sem cselekedve. Nekünk pedig ezen László király úr irányában megfelelő segítséggel és tanácsokkal kell szolgálnunk, a cselvetést és csalárdságot mindezekben távol tartva.

A fent mondott békét, egyezséget, egyetértést és megértést tehát mi, fent nevezett Hunyadi János kormányzó említett urunkkal, Frigyes királlyal megfontolt szándékkal és biztos tudomásunk szerint szabad akaratunkból kötöttük, becsületünkre, tiszta, őszinte és keresztényi hitünkre, valamint emberségünkre ígérve, hogy azt egészében és minden egyes pontjában, cikkelyében és fejezetében sértetlenül megtartjuk, soha semmit ellene nem téve vagy megkísérelve, sem bármi módon elősegítve, hogy ezt megtegyék vagy megkíséreljék. Abban az esetben, ha a fent mondott római király urunknak vagy nekünk, Hunyadi Jánosnak valamiféle egyezséget vagy szerződést kellene kötni vagy készíteni az említett magyar királysággal vagy főpapjaival, főuraival és lakosaival, az a jelen szerződéssel és egyezséggel a legkevésbé sem állhat szemben, hanem a jelen szerződésnek mindazonáltal érvényben kell maradnia, bármiféle cselvetést és csalárdságot elvetve.

Ezen dolog tanúságaképpen fent mondott urunk, Frigyes király és mi, Hunyadi János kormányzó jelen oklevelünket pecsétjeink ráfüggesztésével megerősíttettük.

Kelt Pozsonyban, a tizenegyezer szűz ünnepe utáni csütörtökön,[400] az Úr 1450. évében.