51.

1491.

Osztrák-magyar békekötés

(Pozsonyi béke)

Mátyás magyar király és Frigyes német-római császár között az ellentéteket az 1477-ben megkötött korneuburg-gmundeni béke sem oldotta meg. Miután Mátyás a hadikárpótlás elmaradása címén 1480 márciusában elfoglalta Radkersburg várát, a császár segítséget kért a birodalmi rendektől azon a címen, hogy Mátyás mint birodalmi herceg megszegte a császárnak tett esküjét. Május elején a magyar király követe, Bánfi Miklós a császárhoz utazott, de ő kijelentette, hogy addig nem hajlandó fogadni, míg a magyar csapatok el nem hagyják Ausztria területét. Mátyás közben a török ellen is kénytelen volt hadakozni, és az október végétől Nürnbergben ülésező birodalmi rendeket arra kérte, ne adjanak Frigyes mellé ellene segédcsapatokat, mert akkor hadseregét a török frontról vissza kell vonnia. A gyűlés végül visszautasította a Frigyes által kért 15 ezer harcos kiállítását, és elhatározta, hogy békeküldöttséget meneszt Magyarországra.

Az események azonban látszólag más fordulatot vettek. 1481 januárjában Frigyes seregei Magyarországra törtek, és egészen Győrig nyomultak. Februárban mégis megérkezett a küldöttség, melynek vezetője az eichstätti püspök és Absberg lovag volt, és Radkersburgban tárgyalni kezdtek Mátyással. A közvetítés feladatát a pápa küldöttje, Urbano Orsini teanói püspök vállalta magára. A tárgyalások eredményeképp Mátyás követe május 10-én Bécsben június 11-ig tartó fegyverszünetet kötött a császárral, ezt később Frigyes követei Budán két héttel meghosszabbították.

A júliusban Nürnbergben ülésező német birodalmi gyűlésre Mátyás is elküldte követét, ennek részvételét azonban a császár meggátolta. A gyűlés felszólította a magyar királyt, hogy vonja ki csapatait Ausztriából. Válaszában Mátyás közölte, hogy nem a birodalmat érintő ügyről van szó: ő mint magyar király háborúzik Frigyessel mint osztrák főherceggel.

1482 januárjában folytatódtak a fegyveres összecsapások. Mátyás seregei Hainburg ostromához fogtak, melyet szeptember 30-án el is foglaltak. Ennek hatására a karintiai rendek különbékét kötöttek vele. Decemberben az 1445 óta osztrák kézen lévő Kőszeg nyitotta meg kapuit a magyar csapatok előtt. 1483 márciusában Mátyás Bruck megvívásához fogott, s a majdnem egy éves ostrom sikerrel járt. A békéltetésre az év folyamán több diplomáciai kísérlet is történt: nyáron a szász herceg követe próbált közvetíteni, és vitte Bécsbe Mátyás javaslatát arról, hogy birodalmi gyűlésen vitassák meg háborújuk ügyét, valamint kössenek háromévi fegyverszünetet, októberben pedig Bartholomeo Maraschi castellói püspök próbálta Budán a magyar királyt engedményekre bírni. Mindkét közvetítés eredménytelen maradt.

Az 1484-es év ismét katonai eseményekkel folytatódott. Miután márciusban elesett Bruck, áprilisban a magyar csapatok a Bécs melletti Kahlenberget foglalták el, majd Korneuburg ostromához fogtak, mely decemberben adta meg magát. Ezzel bezárult a Bécs körüli gyűrű, és Mátyás 1485 januárjában elkezdte a főváros ostromát. Közben újra felvették a tárgyalások fonalát: Mátyás késznek mutatkozott kivonni csapatait Ausztriából annak fejében, hogy a császár támogassa a török ellen, de kevesellte a Frigyes által felajánlott 50 ezer forintos kárpótlási összeget, így az ostrom folytatódott. Bécs június 1-én nyitotta meg kapuit a magyar király előtt. Mátyás felvette az osztrák hercegi címet, fogadta a város tanácsának hűségesküjét, és kedvelt hívét, Nagylucsei Orbánt nevezte ki Bécs püspökévé.

A császár mindezek ellenére sem volt hajlandó tárgyalni, sőt 1486 tavaszán a frankfurti birodalmi gyűlésen keresztülvitte, hogy fiát, Miksát válasszák meg római királlyá. A gyűlés egy 34 ezer fős segélyhad kiállítását is megszavazta. Mátyás a választást érvénytelennek nyilvánította, mivel ő mint cseh király és birodalmi választófejedelem nem volt jelen. Ulászlót sikerült is rávennie, hogy emeljen óvást. Szeptemberben szövetséget is kötött vele, majd az év végén a francia király követeivel is szövetség létesítéséről tárgyalt. Eközben az év elején bevette Laa, Recz és Eggenburg városokat, és 1487 elején hozzáfogott az utolsó Habsburg-kézen lévő erősség, Bécsújhely ostromához is. Augusztus 9-én Albert szász herceg, a birodalmi segélyhad vezére hadat üzent Mátyásnak. A magyar király félévi ostrom után, augusztus közepén foglalta el Bécsújhelyet, majd a Sankt Pöltenig nyomuló birodalmi had vezérével tárgyalásokba bocsátkozott. A császár leghatározottabb tiltakozása ellenére ezek a tárgyalások eredményesebben zárultak: december 16-án Albert herceggel 1488. június 1-ig tartó fegyverszünetet kötött, és a segélyhadak hazatértek. Ezzel a jelentős hadiesemények véget értek, és a fegyverszünetet 1488 folyamán kétszer is meghosszabbították (másodszorra 1489. június 18-ig).

Az 1489-es év a diplomáciai tárgyalások időszaka volt. Mátyás lépéseit ekkor már egyértelműen az határozta meg, hogy törvénytelen fiát, Korvin Jánost juttassa utódaként a magyar trónra. Júniusban az apjánál sokkal rugalmasabbnak mutatkozó Miksa király követei tárgyaltak a magyar uralkodóval, aki kész volt Ausztria visszaengedésére annak fejében, hogy Frigyes és Miksa lemond az 1463-as békében rögzített örökösödési jogáról, és mindketten Korvin Jánost ismerik el törvényes utódjának. Házassági kapcsolatok létesítéséről is szó esett, majd december 18-ig meghosszabbították a fegyverszünetet, és megállapodtak abban, hogy a két király szeptember 8-án személyesen is találkozni fog Linz városában. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert Mátyást súlyos köszvény gyötörte. Helyette Filipec János váradi püspök jelent meg Linzben, de Miksa ekkor apja heves ellenállásának köszönhetően már kevésbé volt készséges a nagyobb formátumú megoldásokra. A német király 50 ezer forintot ajánlott az osztrák tartományokért, ezen felül segítséget ígért a török ellen, Filipec viszont óriási összegben, 5,4 millió forintban jelölte meg a tartományok ellenértékét.

Miután itt megállapodás nem jött létre, októberben Székely Jakab tárgyalt Frigyessel Laibachban, egészen más alapokon. Frigyes Alsó-Ausztria azonnali visszaadását követelte, Mátyás viszont Karintia és Krajna átengedését és a császár magyar királlyá választását ígérte annak fejében, hogy Korvin Jánost ismerje el Bosznia és Horvátország királyának. A tárgyalások ezeken az alapokon sem vezettek eredményre.

November végén a bajor herceg vezetésével birodalmi küldöttség érkezett Budára, hogy a császár nevében tárgyaljon Mátyással. A követek 50 ezer forintot kínáltak az elfoglalt tartományokért, és másik 50 ezret az 1477-es béke hadikárpótlásaiból fennmaradt tartozások fejében. A herceg a király méltatlankodására még 50 ezer forinttal akarta megtoldani az összeget, de Mátyás ezt is kevesellte. Így csak annyi történt, hogy 1490. április 23-ig hosszabbították meg a fegyverszünetet. A következő év elején újabb meghosszabbítás következett, ezúttal szeptember 8-ig.

1490 tavaszán azonban váratlan fordulat változtatta meg gyökeresen a helyzetet: április 6-án meghalt Mátyás király.

A május végén kezdődő királyválasztó országgyűlésen Korvin János, Ulászló cseh király és öccse, János Albert lengyel herceg mellett Miksa német király követei is megjelentek, hogy uruk jelöltségét bejelentsék. Ők az 1463-as béke örökösödési cikkelyére hivatkoztak, és a békeszöveget nyomtatott formában terjesztették is a rendek között. Az országgyűlés azonban Ulászlót választotta királlyá, ezért Miksa elhatározta, hogy követelését fegyverrel érvényesíti.

Először Mátyás ausztriai hódításait foglalta vissza: augusztusban Bécs, szeptemberben Klosterneuburg magyar helyőrsége tette le a fegyvert. Szeptember végén csapatai már magyar földön jártak: október-novemberben elfoglalta Sopront, Kőszeget, Szombathelyt, Veszprémet és Székesfehérvárt is. Zsoldosait azonban nem tudta fizetni, ezért az elfoglalt városokban helyőrséget hagyott hátra, majd a fősereg élén december közepén hazavonult.

A magyar királyi sereg 1491 nyarán kezdett hozzá a dunántúli városok visszavívásához: június végén Székesfehérvár, majd Veszprém és Szombathely is rendre megnyitotta kapuit, sőt a „fekete sereg” Ausztriában állomásozó egységei néhány osztrák várat is visszafoglaltak. Eközben azonban Pozsonyban már folytak a béketárgyalások Miksa és Ulászló között, és ami Mátyásnak egy évtized alatt nem sikerült, most hetek alatt megtörtént: november 7-én létrejött a békekötés.

Igaz, ez a béke Magyarországra nézve igen kedvezőtlen volt: a megváltozott körülmények miatt Ulászló hatalmas engedményeket tett. Az új magyar király lemondott az összes hódításról és a Frigyes által meg nem fizetett összegekről, sőt ő ígért 100 ezer forintnyi hadikárpótlást. Miksa továbbra is viselhette a magyar királyi címet, az 1463-as örökösödési cikkely érvényben maradt, amire a magyar főméltóságoknak esküt is kellett tenniük.

A magyar békeküldöttség által kiadott oklevelet Ulászló december 6-án erősítette meg, még az 1492. február 2-ra összehívott országgyűlés előtt. Amint várható volt, a rendek igen felháborodtak a békefeltételek hallatán, végül azonban egy-egy oklevélben Magyarország, illetve Horvátország, Dalmácia és Szlavónia rendjei március 7-én mégis megerősítették a békekötést. Egyes főurak, így Korvin János és Kinizsi Pál külön is állítottak ki okleveleket, melyekben Ulászló magtalan halála esetén elismerik a Habsburg-ház örökösödési jogát.

A szövegét tekintve igen terjedelmes béke, illetve megerősítései mind eredetiben, mind átírásban több példányban is fennmaradtak. Alább a magyar küldöttség által november 7-én kiállított békeoklevél szövegét közöljük.