No. 4.

1595. január 14., Sopron. Thury Farkas, Nagy János egykori pápai lovaskapitányok és Deli Gergely gyalogvajda elismervénye arról, hogy Andreas Rietman egykori pápai német gyalogoskapitány utolsó csepp véréig akarta védelmezni a várat és nem vett részt az annak üresen hagyásával záródó összeesküvésben.

FORRÁS: ÖStA KA AFA 1595/1/5 és ad 5. (Latin és német példány.)

Mi Thury Farkas, Nagy János egykor a legszentségesebb császári és királyi felség, a mi kegyelmes urunk, pápai várának bizonyos számú lovasainak kapitányai és Deli Gergely ugyanott bizonyos számú gyalog kapitánya. Valljuk és jó hűséggel elismerjük jelen levelünk által, hogy nemzetes és vitézlő Andreas Rietman úr, akkor hasonlóképpen bizonyos számú német gyalogos kapitánya Pápán, kezdettől fogva végig mindig velünk, tudniillik a magyarokkal, azon a véleményen volt, hogy Pápán minden esetben életünk utolsó pillanatáig maradjunk meg - miként ezen elhatározás mellett meg is maradt és velünk Pápáról utolsóként vonult ki. Továbbá semmiféle olyan dologban, mely a Pápáról való kivonulást illeti, nem esküdött össze a német katona urakkal. Ezen dolog bizonyságára és erejéül szokásos pecsétünkkel megerősített jelen írásunkat adattuk ugyanazon Andreas Rietmannak, hogy a jövőben jogait ezzel védelmezhesse. Kelt Sopron városában, az Úrnak 1595. esztendejében január havának 14. napján.

Ugyanaz, aki fent, Thury Farkas

Ugyanaz, aki fent, Nagy János saját kezével

Ugyanaz, aki fent, Deli Gergely