No. 22.

1597. július–augusztus 27. A spanyol államtanács részére az 1597. évi magyarországi hadjáratról készített haditudósítás beszámolója Pápa visszafoglalásáról.

FORRÁS: MTA Kt. Ms. 475/16. fol. 303–309. Eredetije Veress Endre szerint: Archivo General de Simancas, Simancas (Valladolid). Secretaria de Estado, „Seg. 705.” Regesztája: ÓVÁRY, 1894. 247.: No. 1210. reg. (Olasz. A haditudósításból csak a Pápa ostromára vonatkozó részt közöljük. Fordította: WALLENDUMPF Tünde.)

Az 1597. esztendőben Magyarországon
történt események összefoglalása.

Őcsászári felségének a háborúba induló katonái július elején kezdtek gyülekezni. Először a vallon gyalogosok, később a svábok és az olaszok, majd az osztrákok, a franciák és a bajorok érkeztek meg egymás után. A hadsereg vezetői ezután nemsokára elrendelték, hogy Óvárott gyűljön össze a teljes sereg. S akkor mindnyájan elindultak: Miksa király őfelsége, [Károly] burgaui őrgróf és főtábormester, [Gianfrancesco] Aldobrandini generális és Giorgio Basta, a fentemlített őrgróf helyettese.

És Miksa király - teljes táborával egyetemben - itt tizenegy napig volt kénytelen várakozni, hogy bevárja az oly soká érkező lovasságot és a tüzérségi felszerelést, továbbá azért, hogy biztosabb híreket kapjon az ellenség szándékairól és megoldást találjon, a kialakult helyzetben mit kell döntenie. Miután tudomása lett arról, hogy a Nagy Úr [a szultán] nem jön személyesen Magyarországra, de Szaturdzsi Mehmed basát nevezte ki magyarországi főparancsnokának, egyetemlegesen elhatározták, hogy Pápa ellen indítanak hadivállakozást. Elsősorban azért, mert elfoglalása könnyen megvalósíthatónak és nagy fontosságúnak tűnt, illetve mivel onnan meg lehetett akadályozni az ellenség Ausztriába törését, továbbá onnan sokkal nagyobb volt a támadás veszélye, mint a győri út felől. Miután Tata a kezünkbe került, melyet június eleje körül Johann von Pernstein vett be, ezáltal - még ha nem is teljességgel, de legalább részben - megszűnt az ellenség folyamatos ellátásának, illetve Győr felmentésének a lehetősége. A vállakozás legfőbb szorgalmazója Nádasdy [Ferenc] volt, számára ugyanis a vár visszafoglalása nagyon hasznosnak ígérkezett, hiszen birtokaihoz közel feküdt. Állítása szerint elegendő volt minden katonát pusztán három-négy napi élelemmel ellátni, hogy Pápára érkezzenek. A Pápa alatti táborba ugyanis azután parancsára bőségesen szállíthattak jobbágyai élelmet és további utánpótlást. Ezen ígéretére, a vállakozást illetően senkinek sem volt további ellenvetése, közös vélemény alakult ki, és a helyzet ily módon megoldást nyert.

Augusztus 9-én a tábor - Miksa király személyes részvételével - 18.000 gyalogossal, 5.000 lovassal és 20 ágyúval elindult Óvárról Pápa felé. A gyalogság 5.000 vallon és francia, 7.000 olasz, 4.000 sváb, 1.000 bajor és 1.000 osztrák katonából állt. A lovasságot 1.000 frankföldi, 1.000 [Seifrid von] Kolonitsch vezette, 1.000 felső-szászországi, 200 Nádasdy [Ferenc] vezette magyar, további 400 magyar lovas, 300 főnyi királyi testőrségi lovas, 500 frankföldi, rajnai és svábföldi nemes, illetve [Karl] Formentini 200 lovas lövésze[15] alkotta. És végül a tüzérségnek volt 2 csatakígyója,[16] 2 nagyobb, 10 közepes nagyságú és 6 másik kisebb ágyúja 3.000 lövedékkel.

12-én a király seregével a Mórichidának nevezett, felégetett településre érkezett. Ekkor Nádasdy és Kolonitsch tűntek fel, 80 gyalogos fogoly törököt, valamint 13 levágott fejet hozva magukkal - ők ugyanis már lest vetni korábban előrementek Pápa felé mintegy 1.000 magyar és német lovassal. Ezeket mind Pápa alól hozták. A törökök ugyanis bizonyos hírek hallatán az ellenség nyomainak felkutatása végett kijöttek a várból, jó messzire eltávolodtak attól, és ekkor lovasságunk gyűrűjébe kerültek, és - azon két-három kivételével, akik lóháton elmenekültek - a többiek mind fogságba estek.

A következő napon látta meg a sereg Pápa várát, de attól körülbelül két olasz mérföldre táboroztak le. Másnap reggel a burgaui őrgróf, Basta, Camillo Capizucchi, Nádasdy és Ferrante Rossi megszemlélték a vár környékét. A tábor helyét Veszprém és az ellenséges terület irányában jelölték ki, mert úgy tűnt, innen jobban lehet támadni, hiszen ez volt a vár leggyengébb pontja. Pápa városát, melynek kerülete körülbelül egy és egyharmad mérföld,[17] keleti irányból egy tó védi, egyebként öt oldala van. Ezek közül az az oldal - amely délkeleti irányba és a tó felé néz - nagyobb, azaz majdnem kétszerese a másik négy oldalnak. Ez a négy oldal egymással körülbelül azonos hosszúságú és találkozási pontjaiban három egyszerű, de jó és nagy méretű bástyával kapcsolódik össze. A város hosszabik oldalának egyik végénél - azaz, miként azt már említettem, a tó felőli, keletre néző részen - áll a négyszögletű vár. Ezt négy olyan kisebb saroktorony erősíti, melyeket helyi szokás szerint összeépítettek a cölöpsorral. A tópart erre a részre kicsit benyúl és egy nem túlságosan széles nyelv alakot formáz, ezáltal a külső támadásoktól fedezi és biztosítja a várat. A vártól mintegy negyven lépésnyi hosszan egy földből készült kurtina húzódik, mely egészen a szomszédos, napnyugatra néző bástyáig vezet, anélkül, hogy az utóbbitól megfelelő védelmet kapna. Ha tehát nem lenne ott a tó, akkor ez lenne a terület leggyengébb része. A fent említett hosszabb oldal másik végén - amelyik déli irányba, Veszprém felé néz - szintén egy kisebb rondella áll. Ettől egészen a következő bástyáig, amely nyugat felé helyezkedik el, további két másik kör alakú védmű áll még itt, melyek közül az egyiknél a Veszprém felé vezető kapu található. Az említett [nyugati] bástya, amelynek árkát rosszul és túl szűkre méretezték, egyáltalán nem védi ezeket, az egymás mellett álló kör alakú védműveket; ugyanakkor a bástya sem kaphat az utóbbiaktól védelmet, hiszen azok még csak földfallal sem rendelkeznek, hanem csak egyszerű cölöpsorral.

15-én folytatódott az árkok ásása és az ellenség gyakori tüzelése. Azután éjszaka oda, ahol a franciák állomásoztak, három ágyút állítottak fel, hogy meggyengítsék a törökök védelmét. És hogy az őrgróf felé eső nyílt területet biztosítsák, Basta egy árok ásását rendelte. Ez az árok a francia gyalogság szálláshelyétől egészen a várostól napnyugatra található templomig húzódott. S miközben [16-án] a burgaui őrgróf, Basta, Nádasdy és Ferrante Rossi körbejártak, hogy megtekintsék a vár körülzárása érdekében elrendelt árokásási munkálatokat, néhány mocsaras helyet találtak. Ezek egészen messzire, körülbelül két-három mérföldnyire húzódtak el a vidéken. Innen két [sic!] lépésre épült fel a nemrég említett két sánc. Onnan folytatták tehát az árok ásását egészen a mocsárig. A mocsarak egészen a táborunkig húzódtak, majd kiszélesedtek. Mindezért elrendelték, hogy az olaszok és Nádasdy magyarjai előző helyüket elhagyva e területet kerítsék be. És éjszaka a földben két ütegállást emeltek. A hét ágyúból álló egyik ütegállást a vallonok területén hozták létre, hogy rombolja a veszprémi kapunál található kisebbik kör alakú védművet és a franciákkal szemközti bástyát. A hat ágyúból álló másik ütegállást a tó közelében ott állították fel, ahol a svábok szálláshelye volt. Ez a tó felé eső azon rondellát lőtte, mely ellen a svábok indultak támadásra. S sokszor támadták és indítottak ellene rohamot, melyek egyikében a sváb ezredest [Hans Friedrich von Mörsberget] egyik combján puskalövés érte, [Hermann Christoph von] Rusworm strázsamester pedig szintén lövéstől a hátsóján sérült meg. Továbbá Giovanni Marco Bolognese herceg is halálosan megsebesült és rajtuk kívül még sokan mások is.

19-én a franciák - akiket a bástyánál megtámadtak, miközben árkaikat ásták - tudatták a királyal és Bastával, hogy ennek ellenére megfelelő állapotban vannak, és készek, hogy rohamra induljanak, bízván abban, hogy bejutnak várba, amennyiben a másik oldalról elterelő akciót indítanak avégett, hogy az ellenség ne teljesen az ő oldalukra zúduljon. Basta - akire a burgaui őrgróf két napja tartó betegsége miatt mindent rábíztak - látta, hogy arra a napra még nem készült el teljességgel minden nemzet árka. Közben folyamatosan érkeztek a hírek, hogy az ellenség fel akarja menteni a várat, és evégett 25.000 fős sereg gyűlt össze Székesfehérvárnál. Az éhínség - amely mindig kegyetlen várostrom idején - elsősorban Nádasdy hibájából egyre nőtt, aki korábban hatalmas ígéreteivel ezen vállalkozásra bírta a sereget, és ezúttal is meggyőzte a királyt, hogy még ugyanazon a napon próbálják meg az erődöt bevenni, hogy megelőzzék a felmentő sereg megérkeztét. És ezt így is rendelték el. Ám, hogy lecsendesítsék az olasz nemzetet, amely eddig még nem harcolhatott, 200 olasz katonát Ettore Graziani kapitány vezetésével a vallon, ugyanennyit pedig Bisaccione [Bisaccioni] kapitány vezetésével a sváb zászlóalj mellé osztottak be. Így indított mindkét csapat általános rohamot délben. Először a svábok oldaláról az ott levő 200 olasz indult velük rohamra, de részben visszaszorultak, részben pedig elestek. Az ismertebb személyek közül Lepido Placidi Senese lovag, [Camillo] Avogardo és Porcia grófok néhány nappal később belehaltak lőtt sebeikbe. Miközben a sváboknál az események a fent említett módon zajlottak, a franciák - akik eddig ugyancsak késlekedtek - szintén előrenyomultak, és azon bátor elterelő támadásnak köszönhetően, melyet a svábok oldalán harcoló olaszok indítottak, szinte teljesen elhagyatva találták a bástyát; így oda ellenállás nélkül hatoltak be. Néhány török esett csak el, mivel azok szinte egyszerre mindnyájan a várba kezdtek rohanni, ahova azután be is zárkóztak. A következő éjszaka azután Camillo Capizucchi - aki 1.000 gyalogosával körülvette a várat - annak feladásáról tárgyalt velük. Némi vita után megegyezés született, miszerint megmarad életük és szabadságuk. Azzal a feltétellel adták fel a várat, hogy a tábortól két mérföldre, Veszprém felé kísérjék el őket. Erre nem csupán a király szava jelentett garanciát, hanem minderről tőle még írásos biztosítékot is kaptak. [Augusztus 20-án] miután a törökökkel az egyezséget ily módon megkötötték, közülük mintegy négyszázan gyorsan elhagyták a várat. A mieink azonban részben kifoszották, részben fogságba ejtették, illetve lekaszabolták őket. S egyre többen kapcsolódtak be a fosztogatásba, melyből nagy zűrzavar keletkezett, olyannyira, hogy a zsákmányért a különböző nemzetiségű katonák között nagy tumultus és verekedés kezdődött. Eközben sokaktól személyes dolgaikat is elrabolták, sokakat pedig megöltek. S amikor a felfordulásban a mieink a törökök kívül rekedt, fegyvertelen és a bég körül gyülekező csoportját is megtámadták, akik éppen menekülni próbáltak, tűz ütött ki a lőporraktárban. Ez éppen a pápai vár kapuja mellett álló torony alatt volt és a szomszédos épület jó részével együtt felrobbant, halált hozva sokakra azok közül, akik rablás céljából hatoltak be a várba. A király - aki elment megnézni a törökök elvonulását - ezért megparancsolta, tartóztassák fel őket, hogy előbb kivizsgálják, a robbanás az ő árulásuk vagy a mieink fegyelmezetlensége miatt következett-e be.

Miután [augusztus 23-án] végül bebizonyosodott a törökök ártatlansága, és kiderült, hogy a szerencsétlen tűz a mieink fegyelmezetlenségének köszönhetően ütött ki, a béget és embereit szabadon engedték. Kolonitsch csapata kísérte el őket Veszprém felé azután, hogy megérkezett még a mantovai herceg [Vincenzo Gonzaga] is, ötven kürasszírral és ötven lovaslövésszel, majd jött még [augusztus 24-én] három francia - két lovaslövész és egy kürasszír - zászlóalj is.

27-én indult el a sereg Pápáról, helyőrségként viszont ott maradt az osztrák ezred és néhány magyar gyalogos és lovas.