No. 24.

1597. augusztus 1. Hírek a Magyaróvár és Moson között fekvő keresztény táborból.

FORRÁS: ÖNB Cod. 8970. fol. 391–392. (Német.) Az első három bekezdést eredeti német nyelven, csaknem szó szerint - ugyanakkor bizonyos mondatokat kihagyva - nyomtatásban közölte: ORTELIUS, 1665. 217–218.

Az Óvár és Moson közötti keresztény táborból
[1597.] augusztus elsején.

Július 28-án őkirályi méltósága udvari zászlóaljával ide a táborba megérkezett. Elébe Károly burgaui őrgróf, a főtábormester szép, jó rendben mintegy 4.000 főnyi alsó-ausztriai, felső-szász, vallon és óvári lovassal vonult, és midőn őkirályi méltósága a táborba jött, a sváb, bajor, vallon, magyar és másféle gyalogos katonaság is jó rendben állt fel és [tiszteletére] díszlövést adott le.

Ugyanezen az éjszakán 200 győri török néhány sajkán azon újonnan épült őr- vagy strázsaházunk alá jött, mely táborunktól két mérföldnyire, két folyóvíz összefolyásánál fekszik, és a benne szolgáló 19 hajdút annak feladására szólította fel. Midőn azonban nemleges választ kaptak, az őrházat ostromlétrákon támadták meg és azt hitték, hogy túlerejük segítségével bevehetik. A mieink azonban lövéseket leadva és más módon védekezve keményen ellenálltak. Az első rohamban a törökök kapitánya 13 társával együtt holtan maradt az őrház falainál, mire az ellenség felhagyott az ostrommal és a folyón lefelé visszavonult. Kora reggel azután a mieink sok szablyát, puskát és egyebet találtak, amit az ellenség hagyott ott. S midőn őkirályi felsége erről értesült, a főtábormester úrral és néhány zászlónyi lovassal kilovagolt, meglátogatta az őrházat és még 100 muskétást helyezett oda. Emellett minden egyes hajdúnak, aki az ellenséggel szemben oly derekasan védelmezte magát, egy havi zsoldot rendelt jutalmul. Ezt követően Óvár várába lovagolt és azt más kapitányokkal, illetve a hadügyekben jártas személyekkel megszemlélte, majd estefelé ismét visszatért a táborba.

Július 30-án [Gianfrancesco[23]] Aldobrandini úr 8.000 lovasával szintén megérkezett a táborba. Eléje őkirályi felsége a főtábormester úrral és bizonyos számú huszárral lovagolt ki, fogadta őt, majd sátrába vezette és a főtábormesterrel együtt megebédelt vele. Az étkezést követően együtt ismételten kilovagoltak és az említett olasz katonaságot felvonulási rendjében megtekintették és annak szálláshelyét megmutatták. Így tehát most mintegy 26.000 főnyien vagyunk együtt a táborban, de az alsó-szász, a frank és a vallon lovasságot, miként a morva és a [Johann von] Pernstein vezette ezredet[24] is igencsak várjuk.

Élelemből és takarmányból vízen a szükségleteknek elegendő mennyiséget szállítanak ide. Egy egész kenyér 3 magyar dénárba, egy pint[25] bor 6 vagy 7 krajcárba, [1 font] [26] hús 2 magyar dénárba, a rosszabb minőségű ugyanennyibe, míg egy strichnyi[27] zab 30 krajcárba és minden más hasonlóan eléggé megfelelő értékbe kerül.

Tegnap a főhajózási mester a gályák kapitányával együtt, mai pedig [Ruprecht von] Eggenberg úr az ágyúkal és a tüzérséggel a vízen szintén megérkezett.

Pálffy [Miklósnak] a mai nap előtt kelt levele megérkezett. Ő hadával most Esztergomban tartózkodik és igazán jelenti, hogy a tatárok Felső-Magyarországon három jelentős falut égettek fel és azok marháját elhajtották.