No. 26.

1597. augusztus 8., Óvári tábor. Gianfrancesco Aldobrandini hadijelentése Giorgio Blandrata bíbornokhoz.

FORRÁS: LUKCSICS, 1901. márc. 17. (11. sz.): No. 1. (A Lukcsics-féle magyar nyelvű kiadás alapjául szolgáló eredeti olasz példány: ASV Segreteria di Stato, Let. part. Vol. 4. fol. 148.)

Bár még ma reggel az a tervünk, hogy holnap elindulunk Pápára, én mégis kételkedem benne, mivel telve vagyunk nehézségekkel. Mindazonáltal, mielőtt ez eldőlne, egyről-másról írhatok méltóságodnak.

Szokásos rendetlenségünkről akartam tudósításomat kezdeni, azonban méltóságodhoz múlt hó 9-én intézett válaszom óta ilyesmi nem fordult elő.

Az elmúlt héten ültünk tanácsot afelett, hogy mitévők legyünk. S minthogy a beszélők között először rám került a sor, azt javasoltam, hogy mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk erőnket és összevetnünk az ellenségével, majd meghánynunk-vetnünk úgy a gyalogosok, mint a lovasok számát és minőségét, úgyszintén az élelmiszer beszerzési módját, továbbá szorgalmasan megszemlélnünk az ágyúk és más hadi felszerelések állományát. Ha azután a készletet elégségesnek ítélnők arra, hogy a csatában felülmúlhatjuk az ellenséget, ez alkalommal hasznosnak és illőnek tartom, hogy Budát vagy Győrt vegyük ostrom alá, mely esetben nagy előnyünkre lenne a folyó is, amelyet sokra kellene becsülnünk, úgy a jelent, mint a jövő következményeit tekintve. És pedig így Buda ostromához foghatnánk, ezt elég könnyűnek és sokkal nagyobb horderejűnek tartva, mert Buda bevételénél kiszélesednek a határok, hatalmunkba esik az ország központja és azután biztosan remélhető Győr visszavétele is, ami által az ellenség távolabb kerülne Ausztriától, és ez majd kedvet adna nemcsak Magyarország többi részének, hanem Erdélynek is, amelynek így könnyebben segédkezet nyújthatnánk, s hozzánk vonhatjuk Felső-Magyarország erejét is. Éppen ezért ugyanazon véleményen voltam, mint Bécsben, hogy elhibázott volt ide, Óvárra jönnünk, és Esztergomot kellett volna megszállnunk, ami a sereget is lelkesítené, és tábort ütnünk a folyó egyik vagy másik, avagy mindkét partján, és a hidakon kedvünk szerint járni-kelni. Ez kiváló előnyt jelentett volna számunkra, és egyszersmind meggátolnók az ellenség előrenyomulását, nemkülönben látnók, vajon védő vagy támadó állásba helyezkedjünk-e. Bárminő kimenetelhez ez [ti. Esztergom] a tervszerű és biztos hely.

A burgaui őrgróf [Károly], aki bennünket e helyre vezényelt, semmit sem változtatott ama nézetén, hogy Pápát ostromoljuk - megegyezvén ekképpen Nádasdy [Ferenccel], akinek ez birtokai miatt érdekében áll. Nem is akarva hallani arról, hogy felszereléseinket megvizsgáljuk, hanem már feltételezve, hogy minden rendben van, azt válaszolá, hogy azért jöttünk ide, hogy valamit tegyünk. Legkönnyebbnek találja Pápa és Szentmárton bevételét. Ezekéhez kapcsolódnék Győré, amely után Komáromba megyünk és ott a török előrenyomulásairól hírt hallván, azokhoz igazodunk; jóllehet máris eltökélte Eger ostromlását.

Mielőtt mások beszéltek volna, még pár megjegyzést intéztem az őrgrófhoz, noha őkegyelmessége németül beszélt, Doktor Pezzen [Bartholomäus Pezzen] azonban, aki jelen volt, megmagyarázta nekem, mit indítványozott. Ezt a javaslatot ismét nem támogattam, hangsúlyozva, hogy erőink vagy hatalmasabbak az ellenségénél, vagy gyengébbek. Ha hatalmasabbak, szégyenletes, hogy oly nagy reménnyel - ha lehet így beszélnünk - összetoborzott császári sereg első kivonulása elpazaroltassék Pápa körül, mely vállalkozás több akadályt is gördíthet elénk, mint hisszük. A haszon és a dicsőség nem arányos a veszteséggel és a szégyennel. Hozzátettem még, hogy eltávolodván a folyótól, az ellátásban nagy zűrzavar állhat be, amit már sok tapasztalat igazol. Ellenben azt felelték, hogy minden meg lett fontolva. Majd a beszédben mások következtek - épp velem ellenkező felfogással. Végül őfelsége [Miksa főherceg] kimondta, hogy minden meg volt hányva-vetve. Azután a döntés következett: miután tényleg csak a burgaui őrgróf őkegyelmessége és én maradtunk különböző véleményen, kinyilatkoztatá, hogy ő másképp nem tehet. Kénytelen voltam tehát engedni, mondván, hogy nekem elég volt nézetemet világosan kifejteni és követem őszentsége [a pápa] seregével őfelségét, mindazonáltal értesítést szükséges erről neki küldenünk. Őkegyelmessége erre megkért, hogy adjak neki egy jegyzéket, hogy minden szükséges dologról gondoskodhassanak. Ezért az enyéim tanácsával másnap a jegyzéket - amelynek mását e levéllel együtt megküldöm[28] - átadtam, amelyet őkegyelmessége úgy az ágyúk, mint az élelmiszerek generálisának[29] is továbbadott. Nekem pedig - eléggé csipősen - azt mondta, hogy elégtételem meglesz; amint ezt általában szokás mondani. A sok nehézség miatt azonban kételkedem az elfogadott tervben. Majd felismerik tán, hogy nem is volt oly gyászos a tanácsom. Nem tudom, mi fog következni. Most azonban, mielőtt elküldeném ezen levelet, hiszem, sőt ki is mondhatom, és méltóságod ugyancsak higgye el, hogy itt nincs megfelelő hadvezetés. Mindenütt egyenetlenkedés található. Nem eléggé számolnak reálisan a helyzettel. Az erők nagyon gyengék, mivel a magyarok közül - mondhatom - még senkit sem láttam, s az egész hadsereg 15.000 vagy 16.000 gyalogosból és körülbelül 2.000 lovasból áll. Ezenkívül, amint hírlik, még várható - ha ugyan megjönnek - 2.000 lovas és 4.000 gyalogos, köztük a vallonok és a lotharingiaiak. A pénz is oly kevés, hogy minden órában attól lehet tartani, elfogy. Nagyon jól ismeri méltóságod, minő állomásunk ez az Óvár, melyről a múlt héten küldtem egy rajzot.[30] Nyolc-kilenc kilométerre húzódik a Duna, amely nyugatról keletre mindinkább félkörívet ír le félnapi távolságban. Az ív sugarát félnapnyi messzeségben nyugat felől a Lajta folyó zárja be, mintegy sáncot képezve. Közepén, ahol a víz kis mocsarat képez, fekszik Óvár. Körül vagyunk tehát folyókkal véve, akár egy elfalazott területen. A Duna másik partján található Győr-sziget és más szigetecskék, amelyekre az ellenség minden akadály nélkül átjöhet, és egy kis ágyúzást nyakunkba zúdíthat, sőt még a puskák is megseperhetik az egész vidéket, ahová meg vagyunk telepedve. Ilyen esetben ki kellene kotródnunk innen anélkül, hogy volna más kijáratunk, mint az Óvártól északra puskalövésnyire fekvő hidacska. Mintha kalitkában volnánk! Nem tudnánk innen menekülni, ha az ellenség nagy erővel jönne, amint az feltételezve volt, amikor e helyet kiválasztották, azért, hogy visszasiethessünk Ausztria segítségére, ha ez szükséges lenne. E hely nem jó másra, minthogy ha előre akarunk hatolni, az ellenség területén kényszerüljünk át elosonni ezer veszély közepette, minden támasz nélkül, amelyet egyébként a Duna könnyen biztosíthatna, és egészen Istenre bízzuk magunkat.

Embereink ki lettek fizetve egész augusztusra. Bár sok vesződségbe került, kifizettem az összes kapitányokat a katonákkal együtt aszerint, amint itt elrendelték. A katonák nagyon elégedettek, mivel a kapitányok megadták járandóságukat. A számítások tehát tapasztalatom után annak rendje szerint történtek.

Monsignore [Bonvisio] Bonvisi [pápai hadbiztos] jelenleg még hátra van Pozsonyban, ahová a kórház tétetett át, amelyben most körülbelül 130 beteg van. Úgy értesültem, hogy kevesen halnak. Bízom Istenben, hogy jobbára megtartja őket életben más alkalomra, ámbár a számítások szerint, amelyet nemrég eszközöltek, rövid időn belül épp felényire apadnak.

Hasonlóképpen beszélték, hogy nem lesz több segítségünk 6.000 embernél. E tekintetben hiszem, hogy a monsignore kommisszárius és a többi kincstári hivatalnok pontosan írtak. Ma már legkevésbé sem bosszant.

Francesco dal Monte úr megjő, amint már megérkezett [Carlo] Malatesta gróf is. Az előbbit rá akarták venni, de folyton visszahúzódott - amennyire tudom -, hogy találkozzék Camillo [Capizucchi] úrral és Malatestával. Ellenszenvvel van irántunk, amint máskor is írtam.

Egyébként az embereket nagyon elégedettnek látom. Ha voltak is vitás kérdések, semmi sem ütött ki balul, s remélem, a simulékonyság segítségével minden zavar nélkül fog menni, részint pedig elnézéssel, amint valójában munkára kerül a sor.

Minden katona megállja a helyét. Coppola lovag, Flaminio da Perugia[31] és Orazio Baglioni csapatában, akik szoktak, nem zavarognak, bár nem szájuk íze szerint történtek a beszédek [nyilván a tanácskozásban]. Békében lesznek ők is; mindenből ezt következtetem. Monsignore Malaspina [Germanico Malaspina lengyelországi pápai nuncius] írta, hogy Lengyelországban a király elleni elégedetlenség a köteles fizettségek elmaradása miatt keletkezett. Mindenesetre megfontolandó a dolog. Szerintem Miksa főherceg pártjának vétke. Azt hiszem, hogy mindez céljuk és galád törekvéseik érdekében történik, de nem hihetem, hogy ezen úr [Miksa főherceg] segédkezet nyújtana, mivel előttem igazán őszinte természetnek tűnik. Egy napon tudakozódtam ezen ügyről őkegyelmességénél [Károly burgaui őrgrófnál], aki felvilágosított, hogy [a főherceg] mit sem tud erről, sőt biztosított, hogy két éve senkinek sem írt Lengyelországba, kivéve egy levelet egy lengyelnek, aki hozzá fordult, hogy hű szolgálatáról adjon neki bizonyítványt.

Mindezt monsignore Malaspinával tudattam, úgyszintén a bedzini egyezséget is,[32] amelyről monsignore [Cesare Speciano] cremonai püspök [prágai nuncius] értesített. Ez alkalommal Doktor Pezzen hozta a biztos tudósításokat. Végül őkegyelmessége [Károly burgaui őrgróf] említé, hogy Doktor Pezzen őfelsége alantasainak határozott ígéretével jött, amelyet nemsokára írásba foglalnak. Mégsem tettek másképp, s így Doktor Pezzen minden döntés nélkül tért vissza.

A tatárokról nem tudni semmivel sem többet, mint amennyit Lengyelországból és Erdélyből írnak. A törökök Konstantinápolyból még nem érkeztek meg Belgrádba. Monsignore [Girolamo] Porzia [adriai püspök, grazi pápai nuncius] írta, hogy Banjalukában és környékén a pestis nagy kárt tett a törökökben, amit Bécsben is suttognak. De úgy értesültem, hogy ez megszokott valami [azaz nem pestis] és nem ragályos, sőt gyógykezelés mellett mindannyian felgyógyulhatnak. A harcmezőkön néhány katonának torokbaja volt, de csak öt vagy hat halt meg; a többi felépült. Jelenleg - hála Istennek - semmi baj, jó egészségben vagyunk.

Eleddig levelemet tegnap reggel hétkor írtam. Tegnap egész nap a sereg összeszámlásán [azaz nyilván mustráján] fáradoztunk. Most már tudathatom, hogy ma nem indulhatván, holnapra, vagyis szombatra, halasztották el az indulást. Nem tudom, valóban így lesz-e.

Mivel holnap estig Bécsbe kell jutnia levelemnek, nem folytatom tovább, hanem befejezem; hozzáfűzvén még, hogy tegnap a táborba 800 bajor lovas érkezett.

Már korábban meg kellett volna ama észrevételemet tennem, hogy Giorgio Basta és a burgaui őrgróf között csekély az összhang, minthogy az őrgróf szerfelett igyekszik mindent saját belátása szerint intézni és Giorgiot csupán szándéka végrehajtójául akarja látni.

Nagy kegynek örvend [Hans Friedrich von] Mörsberg[33] ezredes, mivel gúnyolta Bastát, hogy nem tud az őrgróffal szemben tisztességesen viselkedni. Tegnap Basta, miután ez ellen tiltakozást emelt, őfelsége engedelmével leköszönt az őrgróf helyettességéről. Sem őfelsége szavai által, melyeket hozzá intézett, sem mástól nem hagyta magát befolyásolni, hanem kijelentette, hogy e néhány hónap alatt a főherceg mellett minden tisztség nélkül fog szolgálni. Méltóságod elképzelheti, miképpen állnak itt a dolgok, hogyha elfordultak ezen embertől, akit Flandriából oly nagy ígérettel és kéréssel hívtak. Mindez másból nem származhat, minthogy az urak nem urak, és mindegyik azt meri tenni, ami neki tetszik és jónak látszik, s egy sincs, aki őfelségét törekednék szolgálni, hanem ki-ki saját érdekét és szeszélyét.

Az éjjel nagy és erős eső volt, mely nagy kárt tett a katonai felszerelésben.

Isten velünk! Áldja meg minden jóval méltóságodat, kinek kezét alázatosan csókolom.

Óvár, 1597. augusztus 8.