No. 30.

1597. augusztus 18. Hírek a pápai keresztény táborból.

FORRÁS: ÖNB Cod. 8970. fol. 372–373. (Német.) Az első és a második bekezdést eredeti német nyelven, kivonatolva és a számadatok gyakori félreolvasásával, nyomtatásban közölte: ORTELIUS, 1665. 219.

A Pápa alatti keresztény táborból
1597. augusztus 18-án.

E hónap 9-én Isten nevében útra keltünk Óvárról és Győr irányában indultunk el. Éjszaka a Rábcán egy hajóhidat, majd kora reggel Győrtől körülbelül fél mérföldnyire tábort vertünk. Mivel azonban ugyanezen a napon a sereg és a szekerek a hídon mind nem tudnak átvonulni, ezért [másnap] délelőtt még ugyanott kellett maradnunk. A győri törökök ennek ellenére egyáltalán nem támadtak meg minket, jóllehet néhányan [a mieink közül] egészen a bástyák közelébe lovagoltak, ott azonban semmit sem hallottak vagy láttak. Ezért délután a Rábáig vonultunk és ott egy mérföldnyi járóföldre Győrtől, még a Rábca felőli oldalon vertünk tábort. Ekkor őkirályi méltósága néhány zászlónyi lovast és Dersffy [Ferenc] huszárjait Nádasdy [Ferenc] és [Seifrid von] Kolonitsch urakkal Pápa felé előreküldte. Ők a gyalogos ellenséget lesre csalták, közülük élve nyolcvankettőt és két agát fogságba ejtettek, nyolcvanat pedig levágtak, továbbá egy csapatzászlót és tizenhárom fejet is a táborba hoztak. Az ő visszatértüket megelőző nap reggelén hidon át [a Rábán] és egy mérföldnyire Pápától, egy elpusztított falunál [Mórichidánál] vertünk tábort. Ott őkirályi méltósága az említett foglyokat magához kérette, akik azt vallották, hogy ők nem hitték, hogy a császári sereg tényleg őket és nem Győrt fogja ostrom alá venni. Egy komolyabb portyától való félelmükben pedig feleségeiket és gyermekeiket [Székes]fehérvárra küldték és így Pápán 1.500 főnyi lovas és gyalogos katonaságuk maradt. Ez azonban jól el van látva élelemmel, ezért nem gondolkoznak azon, hogy azt a helyet feladják.

E hónap 13-án - noha későn - az egész sereggel megérkeztünk Pápa alá. Ott csatlakozott hozzánk mintegy 500 fővel a magyar vármegyék katonasága, jelentősebb mennyiségű élelemmel, amelyre nekünk igencsak szükségünk volt. Majd 14-én már olyannyira közel vonultunk a városhoz, hogy az ellenség minket szakállaspuskáival elért és számos katonát meg is sebesített. A frank alezredest is és még három katonát lelőttek, miként a nagy és kis ágyúk sem kíméltek minket, s ezek is néhány katona és asszony halálát okozták. Az az ágyú, amit a várvédők az útra állítottak fel, 36 fontos[35] vasgolyót lőtt ki. A várban és a városban is sok zászlót tűztek ki.

A mieink hamarosan nekikezdtek a sáncolásnak. Az éjszaka folyamán [Ruprecht von] Eggenberg úr egy ágyút is odahozatott és a kurtina [a bástyákat összekötő városfal] irányába állította fel, hogy segítségével a törökök tüzelését megakadályozza és a védelmet számukra megszüntesse. [Georg Andreas von] Hofkirchen ezredével és három zászlóaljnyi lovassal egyetemben a vár oldalán táborozik, mely nagy és erős helynek néz ki - így a védők ott egy ideig kitarthatnak. Mivel azonban felmentő sereg nem jön, jó reményünk van arra, hogy nemsokára bevegyük.

E hónap 13-án [Hans Reichard von] Schönberg ezredes regimentjéhez ide megérkezett. Most már csak három zászlóaljnyi lovast és a lotharingiai kürasszírokat várjuk igencsak. Így hát reméljük, hogy Isten segítségével az ellenséggel szemben elég erősek leszünk és élelemünk is lesz elegendő - miként eddig még tart -, továbbá lovainkkal együtt sem szenvedünk semmiféle hiányt.