No. 35.

1597. augusztus 21. Hírek a pápai keresztény táborból Wolf Rumpf főudvarmester és titkos tanácsos számára.

FORRÁS: ÖNB Cod. 8970. fol. 355–357. (Német.)

A Pápa melletti keresztény táborból az 1597.
esztendőben, augusztus 21-én.

Miután - miként uramnak legutóbb megírtam - Pápa városát, melyet az ellenség oly erősen megépített, hogy azon igazán el lehet csodálkozni, nagy ágyúinkkal palánkján vagyis sövényén három különböző helyen (egyiken kővel) a közeli sáncokból lőttük, és midőn így két helyen megfelelő helyzet alakult ki, hogy [a várost]megostromoljuk, tegnap [helyesen tegnapelőtt] délben, igen kegyelmes uram, az említett két helyen általános rohamot határoztak el. [Ezt követően] néhány zászlóaljnyi vallon gyalogost és francia ezredbélieket az egyik oldalon egy rondellánál és környékén, illetve a másik, az erősebb helyen, a tó felől - melyet azonban két nappal korábban árkok segítségével részben kiszárítottak - néhány zászlóaljnyi svábot, továbbá bajor, osztrák és olasz ezredbélieket Jézus [Krisztus] nevében rohamra indítottak és rendeltek. [Eközben] őkirályi méltósága udvari zászlóaljával és az összes többi lovassal, huszárral, továbbá gyalogossal kívül, körös-körül jól felállított őrcsapatokkal, csatarendben sorakozott fel azon okból, hogy ezt éppen csak megelőzően az egyik őrszem a táborból, egy kisebb dombról több mint 200 lovas törököt látott és a kémjelentésekből is úgy hírlett, hogy jelentősebb felmentő sereg érkezik, mely nincs távol. Ennek ellenére [a környék] egészen csendes maradt.

Az ostrom körülbelül délután két órakor kezdődött meg az említett két helyen. A törökök - miként magam ott és jelen voltam, illetve saját szememmel láttam - puskákkal, kő- és tűzvető ágyúkkal oly keményen és derekasan védekeztek, hogy közülük sokan elvesztek vagy megölettek. A mindenható, jóságos Isten azonban végül a mieinknek kegyet és erőt adott. Így a hosszú és jó két órán át tartó ostromban a törököket kifárasztották és a Mindenható segítségével negyedóra alatt a két helyen néhány zászlóaljjal egészen az ellenség védőállásaiig törtek előre. Majd tovább nyomultak előre, sok törököt lekaszaboltak, mire a védők közül azok, akik látták a város végső elvesztét, az erődbe avagy a várba vonultak vissza. A mieink nagy erővel indultak utánuk és úgy vélték, hogy a kapun benyomulhatnak, ez azonban nem volt lehetséges, hiszen az ellenség már korábban bevonult és erős védelemre rendezkedett be. A mieink azonban az ellenség néhány, még használható ágyúját a vár felé fordították és erősen lövetni kezdtek azokkal befelé mindaddig, amíg a mi ágyúinkat be nem vontatták.

A törökök hamarosan látták a mieink komoly szándékát és azt az erőt, amivel a mieink felvonultak, s erre a basa a mellette levő bégekkel és agákkal kérte, hogy tárgyalásokat kezdhessenek [a vár feladásáról]. Ő kész volt a várat sértetlenül átadni azzal a feltétellel, hogy őt és az alatta szolgálókat lovaikkal és a ruházatuk, illetve a sebesültek elszállításához szükséges huszonegynéhány szekérrel két mérföldnyi járóföldre biztosítva kísérjék el. Erre őkirályi méltósága nekik kegyét és egyúttal rosszallását mutatta ki. Végül is a tárgyalások úgy alakultak, hogy [később] az ellenség már csak azt kérte, hogy pusztán hat lóval és szablyával vonulhasson el. Azonban ezt sem engedték meg neki, pusztán arra kaptak [a várbeliek]engedélyt, hogy három előkelő törököt kezesnek kibocsássanak és Istenükre megesküdjenek, hogy a várban tüzet nem gyújtanak, és lőport vagy valamiféle aknát nem helyeznek el. Ha esküjüket letették, akkor alsóruhájukban, fedetlen fővel, szablya, kabát, felöltő, pénz és bármiféle fegyver nélkül vonulhatnak ki; egyedül a basának engedték meg, hogy turbánt, kabátot és minden mást viseljen, az új kapuig, - melyet még a császári felség építtetett, - gyalogosan vonuljon ki, majd ott a kapu előtt egy rossz lóra ülhessen, hogy azután őket [Seifrid von] Kolonitsch négy zászlónyi lovasával egy mérföldnyire járóföldre kísérje el; miközben a mieink a kezeseket megtarthatják.

Miután tehát 19-én a várost ostrommal elfoglaltuk és az ellenséggel - miként említettem - az előbbi módon tárgyalásokat folytattunk, ők 20-án, azaz tegnap körülbelül délután öt órakor kivonultak. Azok azonban, akik a basát követték, nem távoztak el többen, mint kétszázan. Katonaságunk ugyanis ebben megakadályozta azokat, akik hátul voltak, és rájuk támadt. Közülük több mint kétszázat oly kegyetlenül kaszaboltak le, mint a kutyák. Az elesettek hasát felvágták és a gyomrukban, illetve a nemzőszerveik táján pénzt kerestek. Miközben már valami nyereséget szereztek, a basát azokkal, akik őt követték, a mieink elkísérték. Ebben Nádasdy [Ferenc] úr mellett Kolonitsch úr vett részt. Amikor már egy magyar mérföldnyi járóföldre értek, Pápa várában a lőpor felrobbant és a legmagasabb, legnagyobb tornyot az égbe repítette, továbbá [Andreas Georg von] Hofkirchen ezredes úr várba vezényelt osztrák gyalogságában igen nagy károkat okozott. Eder kapitány mellett a lőpor robbanása magát az ezredes urat és más kiváló katonákat is falhoz vágott. Minderre a törököket kísérő katonákhoz, nevezetesen Kolonitsch úrhoz és Nádasdy úrhoz gyorsan küldöncöt szalasztottak, hogy az említett törököket mind megkötözve és foglyul ejtve ide visszahozzák és ma éjszakára őrizet alá helyezzék. Nem tudni, miként bánnak majd velük. Ők még tagadják, hogy az említett tűz keletkezésében - melynek következtében a vár fél éjszaka belülről egészen kiégett, a sövényt és a palánkot kivéve, s pusztán a régi falak maradtak meg - vétkesek lennének; hanem [szerintük] mindezt a vallonok és más külföldi nemzetbéliek okozták, akik a raktárakban arcátlan módon vitatkozva kegyetlenül garázdálkodtak. Pedig az ellenség figyelmeztette őket, hogy a sok lőport és golyóbist, továbbá minden egyebet, amit a lőportoronyban tároltak, jó őrizet alatt tartsanak. Ez az amivel a törökök ártatlanságukat bizonyítják.

Ma reggel Pálffy [Miklós] úr az egyik huszárjánál levő janicsár agát, hat más előkelő törökkel együtt - akiket ők [ti. Pálffy huszárjai], hogy hozzánk hozzák azokat, Palota és Veszprém alatt ejtettek fogságba - ide, a bevett pápai várunk melletti táborba, az én igen kegyelmes uram sátrához hozatta. Azok azt vallották, hogy Veszprémben, ahova a pápai asszonyok és gyermekek menekültek, nincsen több, mint 500 hadrafogható török. Ellenben asszonyok, gyermek és katonák Budán 90.000 főnyien vannak, ami aligha hihető el, ezért a táborunkra csak kissé kell vigyázni.

Itt Pápa városában, illetve a várban úgyszintén, Nádasdy főkapitány úrnak és katonáinak, illetve mellettük még Hofkirchen ezredes úr 1.500 osztrák gyalogosának kell maradnia. Azt azonban, hogy mi mikor indulunk el innen, még senki sem tudja. Ez mindaz, amit az én igen kegyes uramnak mielőbb jelenteni akartam.