No. 36.

1597. augusztus 21. Hírek a pápai keresztény táborból.

FORRÁS: ÖNB Cod. 8970. fol. 352–354. (Német.)

A Pápa melletti keresztény táborból az 1597.
esztendőben, augusztus 21-én.

Éppen ma este halt meg Camillo Avogardo gróf úr,[38] akit korábban az ellenség golyója - miként uramnak írtam - [Hermann Christoph von] Ruswormmal, a sváb regiment ezredesével, [Hans Friedrich von Mörsberggel] és Rott kapitánnyal vezetett rohamukban súlyosan a mellén talált. Rusworm, Mörsberg és Rott azonban remélhetőleg rövid időn belül jobban lesznek. Magam azt hittem, hogy engem - miként illene - el fognak bocsátani, de ezt nem akarják, nem tudni, milyen okból kifolyólag. Egyébként hogy mit fognak a vallonokkal és a franciákkal tenni a zsákmányolás miatt, erről semmit sem tudok írni. Amiatt, amit a zsákmányért folytattak, több gyalog lelte halálát a mieink közül, mint ahányan az ostromban haltak meg. Köztük azonban [emiatt] semmiféle igazságszolgáltatást nem tartottak. Sőt náluk egyetlen kapitány vagy tiszt sem mutatkozik [azaz nem bünteti meg katonáit].

Kedves uram! A táborból ezen hónap 19-én Pápa városát bevettük. A franciák voltak az elsők, akikkel a vallonok egyáltalán nem békéltek meg. A törökök - akik [ekkor] még mintegy hatszázan voltak - a várba vonultak vissza és keddtől szerdáig [azaz augusztus 19-től 20-ig] tartottak ki ott. Ugyanezen a napon éjfél körül kérték, hogy tárgyalásokat folytathassanak [a vár feladásáról], amit nekik azután engedélyeztek is. [Azt kérték], hogy miként ők jöttek és most vannak, elmehessenek. Erre a várost gyalogosokkal és egy olasz ezreddel szálltuk meg, a várba pedig Georg Andreas [von Hofkirchen] urat rendelték egy zászlóaljnyi gyaloggal.

Az események azonban egészen másként mentek végbe, mint ahogy azt elhatározták. Amidőn ugyanis a törökök már kivonulóban voltak, illetve korábban, amikor éppen a várból indultak ki, vallon gyalogosok törtek be oda és elkezdték kaszabolni az ellenséget. Sőt maguk között is ártalmas módon gyilkoláztak. Olyannyira, hogy nem lehet elmondani, hogy ez a lárma ismét mily sokára szűnt meg. Csak a bég - avagy miként őt másként hívják, a basa - és mintegy 250 török maradt életben. Midőn ugyanezek a várból éppen kivonultak, Hofkirchen úr pedig bevonulóban volt, tűz ütött ki és felvetette a lőport. A robbanás Hofkirchent úgy egy falhoz szorította, hogy alig tudott élve kijönni onnan. Isten tudja, mi lesz még vele. Sok derék gyalog szintén megsebesült. Végül a tűz olyannyira elterjedt, hogy azt még éjfél előtt sem tudták eloltani. Amikor a király látta, hogy mi történt, tüstént feltartóztattatta az elvonuló törököket, s végül Nádasdy [Ferenc] táborrészébe vitette őket, ahol azután kivallatták ugyanazokat, hogy megvizsgálják, vajon elősegítették-e a tűz keletkezését. Mindebből azonban semmiféle bűnük nem derült ki, hogy olyat akartak volna, ami a tárgyalások csalárd megszegését jelentené.

Amit embereink Pápa városában és a várban találtak, az mind a zsákmányba került. Mindez azonban olyan szerencsétlenül zajlott le, hogy még abban az órában a francia a vallontól, a vallon az olasztól, az olasz némettől, azaz egyik katona a másiktól szenvedett kárt, mivel semmijüket sem érezték biztonságban.

[Károly burgaui] őrgróf lázas állapota miatt holmijával elhagyta a tábort és Sárvárra ment. Basta szabadságát kérte, Avogardo gróf pedig egy puskalövéstől a testén szerzett sérülésbe belehalt. Rusworm nagy fájdalmakban szenved és igen nagy veszélyben van. A táborban minden úgy van, ahogy lennie kell, csak szalmából és élelemből kezd hiányunk lenni. Még minden csendes és senki sem tudja, hogy hová indulunk tovább vagy mit terveznek. [...]