Köszöntő

Ezt a tanulmánygyűjteményt latin szakos egyetemi hallgatók és a szakot már elvégzett doktoranduszok írták és ajánlják tanáruknak, a hetven éves Ritoók Zsig­mondnak. A témák a tetszőlegességig változatosak: van itt régészet és epigrá­fia, történelem az ókortól a huszadik századig, no meg — majd elfelejtem — latin irodalomtörténet is. Mi köti össze akkor ezeket a — még csak nem is mind ókorral foglalkozó — tanulmányokat, s mi köti őket az ünnepelt személyéhez azon az egy esetlegességen kívül, hogy szerzőik az ő tanítványai? Semmi. Azon kívül semmi.

Nem minden tanárnak állítanak össze diákjai — bármily jeles alkalomból — ünnepi kötetet. (Én nem is tudok ilyenre példát). Ha ez most így van, annak legfőbb oka valószínűleg nem Ritoók Zsigmond gazdag kutatói munkássága, s még csak nem is egyszerűen tanári képességei és lelkiismeretessége, hanem a személyisége.

Én egyetemista koromban csak fél órájára jártam (Borzsák professzorral közösen tartott filológiai szemináriumot), és már végzős voltam, amikor igazából a Latin Tanszékre került. Az azonban hamar feltűnt, hogy a legkisebb gyomor­­remegés nélkül be lehet kopogni hozzá a legkiforratlanabb szakmai kérdéssel, a leg­kezdetlegesebb dolgozattervvel is. Meglepett, hogy egy nemzetközileg el­­­ismert tudós ennyire kíváncsi arra, milyen problémák foglalkoztatják tanítványa­­it, s az is, hogy ezt a kíváncsiságot ilyen egyszerűen ki tudja fejezni.

Ókortudományi katedrákról gyakran szólítjuk kollegináknak és kollega urak­­­­nak a hallgatókat. Ez a kötet egy olyan tanár tiszteletére íródott, aki a szó valódi ér­telmében kollegáinak tekinti őket. És akik ezt a kötetet írták, valóban kollegái.

Velük együtt boldog születésnapot és nagyon jó egészséget kívánok.

Kendeffy Gábor