Somody József a pápai ref. egyház gondnoka 1825-1897, Seregély Lajosné Somody Terézia élt 78 évet.
Somody József (Pápa, 1825. március 15. – Pápa, 1897. február 21.): ny. kir. jogtanácsos, a pápai ev. ref. egyházközség főgondnoka.
Ősi nemesi családból származik. volt. Iskoláit részint Pápán, részint a német nyelv kedvéért Sopronban az evangélikus líceumban végezte. A jogi pályára készült s 1847-ben ügyvédi vizsgát tett. Alig jött haza Pápára, a vármegye az 1848-ra már igen súlyossá vált comissáriusi hivatalt bízta rá. Ez akadályozta őt abban, hogy a honvédséghez már csak a swechati ütközet után állt be. 1848. szeptember 16-ától honvéd őrmester, november 6-ától hadnagy a Veszprém székhellyel szervezett önkéntes nemzetőrzászlóaljban. 1849. július 21-étől főhadnagy. Komáromban szolgált a fegyverletételig, s menlevéllel szabadult (1849. október 2-4.) Mivel pedig az akkori hivatalos fölfogás szerint neki rovott előélete volt, az ügyvédség nem igen ment, tehát — bízva a jobb jövőben — tanulásra, különösen az angol és francia nyelvek tanulására adta magát. Ekkor fordította magyarra angolból és igen szép képekkel illusztrálva kiadta a Teremtés természet történetét, s a nagy vaskos és drága kiadás, azon időben igen korszerű munka lévén elég kelendő volt.
A magyar minisztérium megalakulván, Lónyai pénzügyminisztersége alatt hivatalnokoskodott, mely idő alatt gr. Szapáry Istvánnal beutazta egész Erdélyt, hogy az állami és korona javakat számba és birtokba vegyék, melyek még részint 1848 előtt, az erdélyi gubernium, részint a Bach és Schmerling rendszer alatt illetéktelen kezekbe jutottak. Kerkápoly minisztersége után a közlekedési minisztériumhoz került, s itt az országos vasúti központi igazgatóságnál mint jogügyi tanácsos működött. Korán érezvén gyengülését, nyugdíjba ment, Pápára jött s egészen a szőlő és gyümölcstermesztésnek adta magát és amennyivé tehette, egyházának élt, melynek, hogy mily buzgó tagja volt, kitűnik végrendelkezéséből, mely szerint minden ingatlan vagyonát a pápai evang. reform. egyházközségnek hagyományozta, de a haszonélvezetet két nőtestvérének, ezek haláláig fönntartotta.
Forrás: Pápai Lapok, 24. évf., 1897. 9. sz. 3-4. p. - H. Szabó Lajos: Negyvennyolcas emlékművek, honvédsírok Veszprém megyében. Pápa, 2000. - OSZK Gyászjelentések.