Tömböl Teréz Dr.

Dr. Tömböl Teréz (Pápa, 1925. január 01. – 2015): orvos, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár.

Pápán születtem paraszt családba és itt nőttem fel tevőlegesen részt véve abban a nehéz munkában, ami kijutott akkor egy paraszt gyereknek. Idejekorán megtanultuk, mit is jelent egy szegényebb családban élni. Mindig szükségünk volt a helytállás mellé a gyerekkorban megszerzett keménységre az élet folyamán. A kemény tapasztalat később kiegészült egy más jellegű, kesernyés, talán inkább keserű tapasztalattal.

Iskoláimat Pápán kezdtem. Elemi után az Állami Polgári Leányiskola tanulója lettem. Nemcsak kiváló tanáraim voltak, de emberként is példaképek, osztályfőnököm Filippi Józsa, német tanárom Haupt Mária Lujza, magyar tanárom Pócza Irén és sorolhatnám talán az egész tanári kart, pl. a tovább tanulási lehetőségemben közreműködő hittan tanáromat, Bertalan Ibolyát.

Valószínű az ő közreműködésével kerültem a középiskola felső osztályaiba, a Református Nőnevelő Intézet líceumába. Az intézetben, ahova négy évvel előbb nem kerülhettem be tandíjfizetés nélkül, most ingyen tanulhattam, a Kiss Tivadar könyvesboltban ingyen tankönyveket kaptam, és ebben az intézet igazgatója, Horváth Endre működött közre. Hamarosan ismét az osztály élvonalában voltam.

Az osztály egy csoportját matematikára oktattam és a matematikán keresztül kerültem szoros baráti kapcsolatba Rab Zsuzsával is, a nagyszerű műfordítóval és költővel. Osztálytársak és barátok voltunk. Náluk szinte mindennap megfordultam. Irodalmi ismereteim bővülésére a családban, a megjelenő új könyvek hozzáférésén keresztül is lehetőség nyílt. Noha a matematikát uraltam, tanáraim közül mégis Penz Ilona magyar tanáromat és óráit szerettem legjobban. Előadásaik egyetemi előadások színvonalának is megfeleltek volna, tárgyuk pedig az ottani irodalmi és történelmi affinitást vitték tovább. A harmadik osztály után, amikor a líceum visszaalakult tanítóképzővé, Rab István igazgatóval történt előzetes megbeszélés után, otthagytam iskolámat és gimnáziumi magántanuló lettem a Református Kollégiumban. 1946 decemberében érettségiztem. A budapesti egyetem orvosi karára iratkoztam be felvételi vizsga után 1947 szeptemberében. A hivatás választásának a döntésben valószínű azok a hatások szerepeltek, amelyek egy másik licista osztálytársam, Kende Marika édesapja felől ért, aki orvos volt. Náluk is sokat időztem, Marika is a barátaim közé tartozott. Élete sajnos a haláltáborban ért véget. 1946/47-ben, a közbe eső egy évet a Győrfi Kollégiumban töltöttem és a bölcsészkarra hallgattam be.

Az orvosegyetemet 1953-ban fejeztem be és az Anatómiai Intézetbe kerültem végzésem után, mivel előzőleg már bejártam az intézetbe és bekapcsolódtam az intézeti oktató munkába demonstrátorként. Azóta is itt dolgozom és a mai napig oktatok, gyakorlatokat tartok, és néha előadásokat is. Fő feladat az intézetben a morfológia oktatása és mellette tudományos munka végzése. Az oktató munkához kapcsolódva 6 évig (1972–79) oktatási dékán-helyettes, majd ezt követően szintén 6 évig (1979–1985) rektor-helyettes voltam. Ugyanezen időszakban, 1977-től intézetvezető lettem.

Visszagondolva erre az időszakra, beleértve a 17 éves intézetvezetői tevékenységemet, úgy éreztem, hogy a köz érdekében végzett munkám nem volt haszontalan. Az intézetben számtalan építkezés történt az oktatás körülményeinek a javítása érdekében. A kutató munka is új lehetőséget kapott az eszközök tárának a fejlesztésével. Magam is igyekeztem új eredménnyel valamit a tudomány asztalára rakni. A saját két tudományos fokozatomnak a megszerzésén kívül munkatársaim tudományos munkáját segítve a tizedik disszertáció megvédése előtt állok. Három disszertáció nyugdíjazásom, ami 1995-ben történt, után készült. Kutatásom az idegrendszer különböző területéhez kapcsolódik. Az utolsó 16 évben a madarak látórendszerének a morfológiáját vizsgálom.

Forrás: Pápai Református Kollégiumi Füzetek 8. A Pápai Református Kollégiumhoz kötődő természettudományos és műszaki pályaképekből. 2005. január. Dr. Tömböl Teréz 134-135. p.