Assisi Szent Ferenc Istenben elhunyt fiai
P. Grafl Ödön 1803-1873, Fr. Steinhard Gebhárd 1811-1874, Fr. Nagy Péter 1809-1878, Fr. Bellavy Kálmán 1816-1882, Fr. Kiss János 1817-1885, P. Bán Jusztin 1808-1889, P. Fritz Erhard 1830-1890, P. Tacznauer Benjamin 1842-1890, P. Juhász Miksa 1824-1893, Fr. Rigó Domonkos 1851-1894, P. Mátz Norbert 1823-1896, P. Nagy Angyal 1862-1898.
P. Somogyi Ciprián 1849-1908, P. Szita Román 1844-1908, P. Götz Szolán 1831-1909, Fr. Kiss Kornél 1850-1911, Fr. Botka Máriusz 1870-1912, Fr. Andrásko Anzelm 1876-1941, P. Bajor Asztrik 1892-1945, P. Weiss Rikárd 1890-1948, Fr. Somlyó Balázs 1891-1952.
P. Németh Paszkál 1927-2014.
A ferences szerzetesek valószínűleg a 15. század közepén telepedtek meg Pápán a várost birtokló Garai család támogatásával. Első Szent László nevét viselő kolostoruk és kápolnájuk helye a mai Szent László utcában lehetett. A következő század közepéig háborítatlanul éltek a biztonságot nyújtó várban, a huszonegy szerzetes iskolát tartott fenn. 1535-ben a török elől Pápára menekítették Nagyváradról a rend teológiai főiskoláját, 1543-ban pedig az ozorai zárda kincseit. 1559-ben azonban a reformáció térhódítása, az új hittel rokonszenvező Enyingi Török János és Enyingi Török Ferenc földesurak nyomása, valamint a török fenyegetés miatt a ferencesek kénytelenek voltak elhagyni a várost. A rend 1660-ban tért vissza az immár katolikus földesúr Esterházy Ferenc és felesége Thököly Katalin hívására. A gróf építtette fel 1678. és 1680. között a templomot és a kolostor nyugati, Barát utcai szárnyát. A Rákóczi-szabadságharcban Pápa a fejedelmet támogatta, ezért 1707-ben a labancok felégették a várost. A tűzvészben a kolostor és a templom is leégett, kijavításukra csak 1715-ben, illetve 1722-ben került sor. 1747-ben ismét a tűz martaléka lett a templom, 1764-ben építtette újjá Esterházy Károly püspök, és ekkor épült a kolostor keleti, Kígyó utcai szárnya is. Ezt követően az épületegyüttes háromszor esett át nagyobb felújításon, 1822-ben, 1921-ben és 1940-ben. A kommunista államhatalom 1950-ben rendeletileg feloszlatta a szerzetesrendeket. A ferencesek több ezer kötetes könyvtárának melyben számos nagy értékű, sok százéves kötetet is őriztek, illetve helytörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű levéltárának nyoma veszett. A kolostorban a rendszerváltás előtt állami hivatalok működtek, ma üresen áll, állaga rohamosan romlik.
Forrás: Veszprémi Érsekség - Templomok - Ferences templom története.
P. Németh Paszkál (Németh Lajos) (Székesfehérvár, 1927. augusztus 14. – 2014. július 4.): ferences szerzetes.
1942-ben kérte a felvételét a ferences rendbe. Az atya 1943-44-ben a pápai kolostorban töltötte újoncéve egy részét, majd 1945-ben, miután Székesfehérvár ostromakor egy repesztalálatot kapott, a pápai kolostorban lábadozott. Amikor 1950-ben a rendeket feloszlatták egyszerű fogadalmas, harmadéves teológus volt Szombathelyen. Rendjétől megfosztottan, a civil életbe visszacsöppenve, az ötvenes években megtapasztalta a klerikális múltja miatti hátrányos megkülönböztetést, de minden megpróbáltatást derűs nyugalommal viselt, ami sokakban tiszteletet váltott ki. Szülővárosában, Székesfehérvárott a Volán vállalatnál dolgozott különböző beosztásokban nyugdíjba vonulásáig. Az atya 2000-ben tért vissza a Mariánus ferencesrendbe. Újra letöltötte az újoncévet, befejezte a teológia 4. és 5. évét, 2004-ben áldozópappá szentelték, közben letette az örökfogadalmat. Szentelésétől haláláig a sümegi ferences templomban szolgált. Prédikációira mindig komolyan készült, a bűnbánat szentségét nagy irgalommal és buzgósággal szolgáltatta ki. Több ferences világi rendi közösségnek volt lelkes asszisztense. Gyakran látogatott Pápára, a város ferences templomába. Végakarata az volt, hogy a korábban közreműködésével rendbe hozott pápai ferences sírkertben ferences testvérei között aludja örök álmát.
Forrás: Pápa és Vidéke, XII. évf., 2014. 15. sz. 5. p. – Magyar Kurír/Németh Paszkál.
