Szülei: Mayer Ferenc porcelángyáros, Kalivoda Katalin.
Nős, felesége Klug Klotild Anna.
Alig nyolc esztendős, amikor árván maradt. Egyik nagybátyjához Városlődre került. Itt végzi el elemi iskoláit, és itt lát először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. Városlődről hamar visszakerült Pápára másik nagybátyjához, aki posztómanufaktúrájában kívánta őt alkalmazni. De Györgyöt ez egyáltalán nem izgatta, viszont a művészetek iránti érdeklődés, a rajzolás készsége annál inkább. Innen a budapesti IV. kerületi reáliskolába küldték. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, aztán a Minta-rajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést szerezzen. A sziklához láncolt Prometheus című munkájával állami ösztöndíjhoz jutott. Ezzel 1879-ben a bécsi akadémiára nyert felvételt. Utána a müncheni akadémiára került. Münchenből 1884-ben tért haza végleg Budapestre. A 19. és 20. század fordulójának egyik leg-elismertebb, legtermékenyebb és legelkötelezettebb szobrásza, aki műveiben a magyar történelem hősi, ugyanakkor tragikus eseményeit és alakjait formázta meg. Azok közé a szobrászok közé tartozik, akik a magyar szobrászművészetet európai szintre emelték. Hosszú és termékeny karrierje során modellt ült neki Ferenc József és felesége, Erzsébet is. A képzőművészeti főiskola tanára volt, s az Osztrák-Magyar Monarchia művészeti, politikai és társadalmi elitjét mondhatta barátjának. Legismertebb műve kétségkívül a budapesti Hősök terén található millenniumi emlékmű. Zala ilyen nagy elfoglaltság mellett is több tanulmányutat tett Párizsba, Olaszországba, és alig van olyan esztendő, hogy fel ne keresné Münchent és Németország nagyobb városait. A Magyar Tudományos Akadémia 1937-ben – halála esztendejében – választja tagjává. Nyugvóhelye a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található.
Díjak, kitüntetések: 1896-ban Ferenc József-rend lovagkeresztje. 1930 Magyar Corvin-lánc. Számos kitüntetést, díjat, aranyérmet nyert.
Irodalom: Borbás György: A Millenium szobrásza Zala György, 1999 (2. átdolgozott kiadás 2017). Ybl Ervin : Zala György (Magyar Művészet, 1937). Farkas Zoltán: Zala György (Nyugat, 1937. II.). Sidló, François: Georges Z. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1937. II.).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 2. kötet, L-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1982.