1869-ben Győrött születtem. Atyám ugyanitt sütőmester volt. Az ő műhelyében voltam eleinte tanonc, utóbb pedig Pápán, Buchsbaum Ignác sütőmesternél. Felszabadulásom után Frankfurt am Main-ben dolgoztam mint segéd, onnét katonai szolgálat teljesítése céljából hazajöttem és három évig a komáromi 5-ös vártüzérezrednél szolgálva, tűzmesteri rangot értem el. Katonai szolgálatom után1893-ban Budapesten önállósítottam magam. Azóta megszakítás nélkül állandóan Budapesten gyakorlom iparomat. Több mint huszonöt éve annak, hogy a Budapesti Sütőipartestület elöljárósági tagja lettem. Azóta több minőségben,1913 óta pedig elnöki tisztségben veszek részt a budapesti sütőiparosság ügyeinek intézésében, emellett azonban a magyar sütő kézművesipar országos mozgalmában is tevékenykedem. Ezzel párhuzamosan a körülbelül tizennyolc éve fennálló Budapesti Sütőiparosok Körének alapításában és fenntartásában is részt vettem, nemkülönben nagy munkát végeztem a Sütőmunkaadók Szövetségében is, amelynek jó ideig elnöke voltam. A háború alatt és az azt követő időkben a főváros élelmezésének, illetve kenyérellátásának biztosítása érdekében dolgoztam. Mindazokon a tanácskozásokon, amelyeket az akkori közélelmezési minisztérium, valamint a főváros a liszt és a fa beszerzése és elosztása céljából tartottak, a budapesti sütőipar viszonyairól, szükségletéről és termelési képességéről tőlem szereztek az illetékes körök információt, sőt több ízben velem együtt dolgozták ki a kiadandó rendeletek tervezeteit. Ebbeli működésem elismeréseképpen hívtak meg az Országos Közélelmezési Tanács megalakulásánál annak rendes tagjává. Utóbb, amikor a drágaság elleni mozgalom hatósági intézkedéseket tett szükségessé, a lisztből való termékek termelési költségeinek és piaci árának szabályozása körül is jelentős munkaterhét kellett vállalnom és az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság élelmezési osztályában a sütőipar részéről delegált előadó voltam. A háborúba 1916-ban mint nép felkelő őrmester vonultam be és I9I8 közepéig részben Budapesten, részben a hadtáp-területen szolgáltam. Ipari közéleti munkásságomat a kormány az arany érdemkereszt adományozásával jutalmazta. Az 1907. évi budapesti nemzetközi sütőipari kiállításon az aranyérmet kaptam. Az Országos Iparegyesület 1922-ben az egyesületi ezüstdíszérem adományozásával tüntetett ki. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara rendes beltagja, a kamara által a tisztességtelen verseny dolgában alakított zsűri tagja, az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja, a kamara által alapított mestervizsgáló bizottság elnöke vagyok. Tizennégy éven át a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnak igazgatósági tagja, az Országos Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságának pedig póttagja voltam. Sokáig foglaltam helyet a Budapesti Állami Munkaközvetítő választmányában. Alelnöke voltam az Ipartestületek Országos Szövetségének és az országos iparegyesületi kongresszusokon több ízben töltöttem be az előadói tisztet. Társelnöke vagyok a gróf Hadik János elnöklete alatt álló Országos Kézműves Testületnek, ülnöke a budapesti királyi ítélőtábla előtt működő vegyes bíróságnak, elnöke az árdrágítást ügyekben ítélő büntetőtörvényszéki tanácsoknak s ezen tanácsok mellett, valamint a polgári tanácsokban sütőipari szakkérdésekben több ízben az igazságügyi minisztérium által is felkért sütőipari szakértő voltam. Közreműködtem szakmám kulturális, társadalmi és gazdasági megerősödése érdekében. Több tanulmányutat rendeztem kartársaim részére külföldre, így Párizsba, Londonba, Wienbe, valamint Németország és Csehország több városába. Munkám eredménye az ipartestületi székház átépítése, ami nemcsak jelentős munkaalkalmat adott a legsúlyosabb pangás idején a budapesti építőiparnak, hanem az ipari közéletnek olyan helyiségeket teremtett, amelyek a nagy európai metropoliszokban is becsületére
válhatnának a kézművesipari mozgalmaknak. Abból az alkalomból, hogy hatodízben lettem a magyar sütőipar-közélet vezetője, a sütőiparos szervezetek 1929 májusában szép ünnepségeket rendeztek és az Unió Sütőiparosok Lapja rendkívüli ünnepi számot adott ki. Mint fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, a közélelmezési bizottságnak is tagja vagyok.
Forrás: Amíg városatya lettem. Szerk. György Endre. Budapest, 1930.
