Csúzi Cseh Jakab (1639-1695) református püspök fia. Losoncon, Debrecenben és Pápán tanult, azután németalföldi tanulmányokra indult. 1699-ben Frankereben kezdte egyetemi tanulmányait, ahol teológiát és medicinát hallgatott, és 1702-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Életpályája 1702-ben hazatért és Ácson, 1704-től Győrött volt lelkész, emellett orvoslással és alkímiával is foglalkozott. 1706-ban lelkészkedését félbehagyva a zsellér szülőktől bérbe vett szőnyi „kettős leánnyal” (összenőtt ikerpárral) három év alatt bejárta Magyarországot, Ausztriát, Morva- és Csehországot, Lengyelországot, Németországot, Angliát, Hollandiát, Franciaországot, Olaszországot. Meggazdagodva tért vissza Győrbe. Utolsó éveiben az alkímiával foglalkozott. Művei Dissertatio inauguralis medica de rhachitide (Frankerver, 1702.) Isten eleibe felvitetett lelki áldozat, avagy áhitatos könyörgések (Győr, 1736.) Tragoedia podagrica. A köszvénynek rendszerint való folyásáról írt discurzus (kézirat), (1715.) Forrás: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek I. kötet, Bp. 1941. p. 340. Kapronczay Károly Magyar orvoséletrajzi lexikon. Bp. 2004.Mundus, p.67. Biczó Zalán: Győri orvoséletrajzi lexikon I. kötet. Győr, 2006. p.15. Idősebb Csúzi Cseh János Csúzi Cseh János levele Pápai Páriz Ferencnek Győri életrajzi lexikon További irodalom: Tardy Lajos:Csúzi Cseh János orvos, alkimista és költő. In Orvosi hetilap, 1973. 38.sz. p. 23042305. Vértes László: Csúzy Cseh János 300 éve a köszvényről. In: Reumainfo, 2003. 3.sz. p. 13-18.
Forrás: Moson megyei életrajzi lexikon. Szerkesztő. Kimlei Péter, Tuba László. Mosonmagyaróvár, 2006.