Szalmásy István 1897-1995, neje Frey Mária 1905-1982.
Szalmásy István 1926-1973, neje Balogh Teréz 1934-.
Megállunk némán e sír felett, zokogva áldjuk emlékteket.
Id. Szalmásy István (1897-1995): úri- és papi szabómester.
A háború után még negyedszázadig dacolt az idővel és rendszerváltásokkal az az aranybetűs cégtábla, amely a plébánia melletti egyemeletes ház fala állt ezzel a felirattal: Szalmásy István úri és papi szabómester.
A ház földszinti szobái 1790-től 1892-ig a katolikus elemi iskola tantermei voltak. Az egyház aztán kiadta az első szobát műhelybérletbe Erhardt szabómesternek. A műhely a századfordulón a leghíresebb műhelyek egyike volt a városban. Itt készültek a legfinomabb szabómunkák: reverendák, talárok, tiszti egyenruhák, sőt a barátok csuhái is. A rátarti szabómesterhez, csak „jó családból” való, erkölcsös katolikus gyerek kerülhetett inasnak.
Idős Szalmásy István 1909 nyarán került a műhelybe inasnak.
Apja, Szalmásy György, a katolikus iskola pedellusa, anyja pedig a dohánygyár alkalmazottja volt. Kettejük jövedelméből tellett a négy gyerek szerény nevelésére.
A német eredetű család Pápócról indult. Szalmásy György az apa már Egyházaskeszőn született 1870-ben és később itt csizmadia mesterséget tanult. Ő lehetett az első, aki magyarosított nevű volt a családban, mikor Pápán letelepedett. Apja is, Ő is harcolt az első világháborúban. Szerencsére nem került fogságba, 1918 végén hazatérhetett Pápára.
A húszas években, Erhardt mester átadta neki műhelyét. Az ifjú szabómester megnősült és szép családi életet élt. Egyetlen fiúkat taníttatták a bencéseknél, hogy többre vigye, mint szülei.
1956-ban az ifjú Szalmásy Istvánt az egyik pápai vállalatnál a munkástanácsba választották. Emiatt 1957-ben a párttitkár elvitette. A kilenchónapos tököli és kistarcsai kínzásokra itthon, rövid évek múltán belehalt.
Őt követte a bánatos édesanya a halálba, néhány év múlva.
Az egyre öregedő és gyengülő mester csak a munkájának élt. A hetvenes évek elején aztán felszámolta műhelyét és azt otthonában működtette néhány évig. Utolsó éveiben már nem tudott dolgozni. Ráadásul, mindenkitől elzárkózott, egyetlen unokája és menye gondozta. 1995. október 26-án halt meg 98 éves korában.
Forrás: Pápai Hírlap, IX. évf., 1996. 6. sz. 11. p.
