Gyeginszky Ferenc

Gyeginszky Ferenc (Felsőlendva, 1895. december 6. – Budapest, 1984. szeptember 11.): ny. becsehelyi plébános.

Szülei Gyeginszky Gyula pénzügyőri tisztviselő és Nits Terézia. Két testvére van.

Elemi iskoláit Felsőőrött, a gimnáziumot Szentgotthárdon és Pápán végezte, itt tett érettségit is. Magyar anyanyelvén kívül németül és flamand nyelven beszél. A szemináriumba az 1919/20. tanévre vétetett fel, az első évi teológiát Esztergomban, a II-IV. évet pedig Szombathelyen végezte. Pappá szentelése Szombathelyen volt 1923. június 21-én. Először Letenyén működött kápláni minőségben (1923. aug.-1925. jan.).  1925 óta a magyar-belga gyermeknyaraltatási akciónál volt Belgiumban aumonier hongrois Gand székhellyel, 1928. óta káplán majd helyi lelkész Becsehelyen 1948-ig.

Katonai szolgálatot teljesített a m. kir. 18. honvédgyalogezrednél 1915. májusától 1917. februárig, a m. kir. 34. hv. gy. e.-ben 1918. júniusig, a m. kir. 19. népfelkelő gy. e.-nél 1918. októberig, majd a 18. hv. pótzászlóaljnál 1918. novemberig, a forradalom alatt pedig a soproni nemzetőrségnél. Harminc hónapot töltött az orosz, román és olasz fronton, a Brussilov-áttörésnél 1916. június 22-én meg is sebesült bal láblövéssel. Leszerelt 1919. októberben.

Beosztása volt: tartalékos hadnagy, századparancsnok, majd zászlóaljsegédtiszt és a soproni nemzetőrség segédtisztje.

Kitüntetései: Signum laudis, kisezüst, bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, sebesülési érem.

Forrás: A szombathelyi egyházmegye története II. kötet (3-5. rész) 422. p. Szerkesztő: Géfin Gyula. Szombathely, 1929.