Dr. Schweighoffer Ernő 1928-2011.
Dr. Schweighoffer Ernő (Nagytevel, 1928. február 21. – Pápa, 2011. július 15.): sebész főorvos.
Gimnáziumi éveit a pápai Bencés Gimnáziumban töltötte, majd 1953. augusztus 7-én kapott orvosi oklevelet cum laude minősítéssel.
A pápai kórházba került dr. Fónyi (Friml) Jenő igazgató kérésére. 1957-ben szerzett belgyógyász szakképesítést, majd segédorvosként tevékenykedett. 1958-ban megkapta a rendelőintézeti belgyógyász szakfőorvosi kinevezést, majd kérelmére áthelyezték a kórház sebészeti osztályára. Dr. Daróczy Gyula sebész főorvos mellett végzett asszisztensi munkát.
Sebész szakorvosként 1962-től 5194 műtétet végzett. 1973-ban kinevezték sebész adjunktussá, majd 1975-ben főorvossá, összes műtéteinek száma: 9574. A sebészeti osztály vezetője volt 1975-től nyugdíjazásáig, 1991-ig.
1962-től rendszeresen tartott tudományos előadásokat a veszprémi orvosnapokon, cikkei jelentek meg a Németországban kiadott Zentralblatt für Chirurgie nevű folyóiratban. 1964-65-ben három-három hónapot töltött Linzben (Ausztria) a híres traumatológus professzornál, dr. Böhlernél, mivel a megyében akkor még nem léteztek traumatológiai osztályok.
1963-ban házasodott, felesége, dr. Sólymosy Gizella biológia-kémia szakos középiskolai tanár. Gyermekei követik édesapjuk példáját, mindkettő kutató orvosz lesz. Fia, dr. Schweighoffer Tamás Baselben (Svájc) a Novartis gyógyszergyár immunológus kutatója, dr. Schweighoffer Edina pedig Londonban (Anglia) a Francis Crick Institute immunológus kutatóorvosa.
Dr. Schweighoffer Ernő sebész főorvost kiváló munkájáért 1985-ben kitüntette a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa. Elnyerte a Veszprém megyéért díjat 1989-ben, és rá egy évre a Gróf Esterházy díjat. Pápa város önkormányzati képviselője volt 1994 és 1998 között.
Nyugdíjas éveiben telket vásárolt szülőfalujában, Nagytevelen, melyre kisebb házat épített és oda járt ki szinte naponta pihenni, kertészkedni. Szülőfaluja legtöbb német nyelvű rendezvényén részt vett, így a nemzetiségi napokon és német nyelvű miséken is.
Forrás: Csuka Gabriella – Waldmann Ernő: Nagytevel. Pápa 2019. 154-155. p.
