Alsógimnáziumot Nagykörösön, főgimnáziumot 1878–1882 között a Pápai Református Kollégiumban végzett. Teológiát 1882-től 1886-ig ugyancsak Pápán tanult. Budapesten 1888-ban elvégezte a latin–görög tanári szakot. Egyetemi évei alatt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában dolgozott. 1888-tól a Pápai Református Kollégiumban tanított. 1897-1918 között a Pápai Református Főiskolai Könyvtár igazgatója. Korszerű nyilvántartásokkal látta el, katalogizálta először a bibliotékában található anyagot és a hozzá kapcsolódó muzeális gyűjteményeket.
1903-ban nyilvános könyvtárrá szervezte át az intézményt, 1912-ben átköltöztette az új kollégiumi épületbe. A kollégium régiségtani és filológiai gyűjteményét is rendezte. Több történeti és egyéb mű szerzője, számos pápai sajtóorgánumnak (köztük a Dunántúli Protestáns Lapnak 28 évig) volt munkatársa. Alapítványt tett, amelynek kamataiból az intézet a latin nyelv tanulásában a legjobb eredményt elérő diákokat jutalmazta. Az alapítványt 1991-ben felélesztették. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Művei: Az aeropag eredete és szerepe az athéni államban Perikles koráig. Pápa, 1890. – A pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története. Pápa, 1893. – A pápai főiskola régiségtárának és történet-filológiai múzeumának katalógusa. Pápa, 1899. – A pápai főiskolai könyvtár katalógusa és rövid története. 1–2. Köt. Pápa, 1901., 1912. – A pápai főiskola éremgyűjteményének leírása. 1–2. Köt. Pápa, 1909., 1911. Pápai kollégiumi történetek. Pápa, 1910.
Irodalom: Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997. (Magyar múzeumi arcképcsarnok: *1863. febr. 3.–†1918. ápr. 8.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
