Tizenöt éves korában Pestre került, ahol korabeli festők műtermeit látogatta. Bécsben, 1869-ben állami ösztöndíjjal Itáliában tanult, életkép- és portréfestő volt. 1873-ban a bécsi világkiállításon szerepelt először két képével. 1874-ben, Párizsban telepedett le, ahol Jó tanácsok c. zsánerképe népszerűvé tette. 1886-tól Londonban élt és számos arcképet festett. A londoni udvar, az angol arisztokrácia keresett arcképfestőjeként és a Londoni Magyar Egyesület elnökeként dolgozott.
1894-ben hazatért Budapestre és a naturalizmus jegyében alkotott műveivel állandóan szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1899-ben Szentpéterváron Ő rendezte a magyar művészek kiállítását, amelyet II. Miklós cár nyitott meg, és amelyért a cártól a Szent Anna-rend lovagkeresztjét kapta. Számos Munkácsynak tulajdonított festmény tőle származik. Több alkotását őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Irodalom: SZANA Tamás: Magyar művészek. Bp., 1887. – D. L.: ~. = Művészet, 1911. – VÉGVÁRI Lajos: Munkácsy-iskola. = Szabad Művészet, 1950.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
