A középiskolát a Pápai Református Gimnáziumban végezte. Az 1. világ-háborúban fél lábát elveszítette, 1920-ban szerzett orvosi diplomát. 1925 és 1950 között a Budapesti Bethesda Diakonissza-kórház belgyógyász főorvosa, azután nyugdíjaztatásáig a Csengery- utcai Kisegítő Kórház főorvosa. A húszas évek végén kapcsolatba került a Gresham-kör tagjaival, köztük Egry Józseffel. 1930-tól a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt tagja, 1935-ben országgyűlési képviselője. A párt balszárnyához tartozott, szoros szálak fűzték Tildy Zoltánhoz és környezetéhez, de jó kapcsolatai voltak a párt kisparaszti származású vezetőivel, így többek között Dobi Istvánnal.
1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, a fővárosi törvényhatósági bizottság elnöke. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és 1948-ig az országgyűlésnek. 1945 júniusától 1947 szeptemberéig a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára. 1948-ban visszavonult a közélettől, de 1963-ig a Budapesti Csengery-utcai Kisegítő Kórház főorvosa maradt.
Irodalom: DOBI István: Vallomás és történelem. Bp., 1962. – ÉRINÉ TAKÁCS Margit: In memoriam dr. ~. (1894–1968.) = Vp. Megy. Múz. Közlem. 9. Vp., 1970. – FKgP képv. – Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp., 1994.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.