1950-ben a Pápai Állami Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, 1962-ben a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerzett oklevelet. 1964-ben, Veszprémben műszaki doktor címet nyert. 1985-ben kémiai tudományok kandidátusa. 1954-től 1959-ig üzemvezető, az 1959–1962-es években termelési főosztályvezető a Kőolajipari Vállalatnál, Almásfüzitőn. 1962-től 1969-ig igazgatóhelyettes, 1969 és 1991 között igazgató a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetnél, Veszprémben. 1991 után nyugdíjas. 1984 c. egyetemi docens Veszprémi Vegyipari Egyetem.
1962–1986 között Veszprém városi tanácstag, 1972-től 1986-ig Veszprém Megyei Tanács tagja, az 1983–1986-os években a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Pártbizottság mellett működő Veszprém Megyei Tudománypolitikai Szakcsoport elnöke. 1965-től a Magyar Kémikusok Egyesülete, 1971-től az American Chemical Society, 1971-től a Veszprémi Akadémiai Bizottság Környezetvédelmi Szakbizottság tagja. 1972-től megszűnéséig a KGST VÁB Monomer Koordinációs Centrum MNK-meghatalmazottja. 1972-től Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Bizottságának tagja, 1973–1985 között a KGST Kőolaj és Gázipari Állandó Bizottság Adalék Koordinációs Centrum MNK-meghatalmazottja. 1981-től a Magyar Kémikusok Egyesülete Veszprém Megyei Szervezetének, valamint a Magyar Kémikusok Egyesülete Ásványolaj és Petrolkémiai Szakosztály vezetőségi tagja. 1982–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Kőolaj és Petrolkémiai Munkabizottság tagja, 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia Ásványolaj és Petrolkémiai Szakosztály vezetőségi tagja, 1985-től a Magyar Kémikusok Egyesülete Műszaki Tanácsának, 1986-tól a Magyar Tudományos Akadémia Kőolaj és Szénkémiai Munkabizottság tagja.
1986–1989 között a KGST Vegyipari Együttműködési Állandó Bizottság Petrolkémiai, Szerves Szintézis, Felületaktív Anyagok és Korom Szekció magyar tagozatának vezetője. 1978-ban a Hungarian Journal of Industrial Chemistry szerkesztőbizottságának a tagja. 1981-ben részben javaslatára hozták létre a Balatonfüred–Csopak Tája Tsz és a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet közös gazdasági társulását. Kutatási területe: kőolaj és földgáz kémiai hasznosítása; ásványolaj-maradékok korszerű feldolgozása és felhasználása kémiai származékok előállítására; új technológiai megoldások kialakítása. Nyugdíjas-éveiben a növényolajok (repceolaj) energetikai hasznosításával és a vörösiszap felhasználási lehetőségével foglalkozott.
Díjai és kitüntetései: 1961 Kiváló Újító ezüst, 1962 arany, 1962 ezüst. 1970 Veszprém Megyéért Jubileumi Emlékérem. 1970, 1985 Veszprém Megyéért arany. 1971 Haza Szolgálatáért. 1978, 1982, 1983, 1985, 1989 Kiváló feltaláló arany. 1960, 1962, 1973 NIM Kiváló Dolgozó. 1972 Munka Érdemrend ezüst, 1980 arany. 1975 Eötvös Loránd Díj. 1981 Kiváló Társadalmi Munkáért. 1986 Közbiztonsági Érdemérem arany. – Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.
Művei:A fúvatott bitumen. (Társszerző.) Bp.,, 1965. – Kőolajparaffinok. (Társszerző.) Bp.,, 1973 – Paraffin Products. Developments in Petroleum Science. (Társszerző.) Bp.,,–Amsterdam, 1982.
Cikkek, tanulmányok: 1984-ig megtartott szakmai előadásainak száma 87. 1986-ig bel- és külföldi szakmai folyóiratokban 110 önálló vagy társszerzős közleménye jelent meg. (Magy. Kém. Lapja 1963-tól évente – Kőolaj és Földgáz 1969, 1973. – Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet Közlemények 1965-től évente – Achema Tagung 1970, 1973. – Schmierstoffe und Schmierungstechnik 1965, 1967, 1974. – Erdöl und Kohle 1972, 1975. – Ropa a Uhlie 1967, 1971, 1973, 1975, 1980, 1983, 1985. – Hydrcarbon Proc. 1976.). 1986-ig 85 szabadalom társfeltalálója.
Irodalom: Who's Who in the World (USA) 1980–1990 többször – Who's Who in World Oil and Gas 1975, 1980. – Who's Who in Science (Longman) 1986. – Who's Who in Europe 1987. – Ki Kicsoda 1994, 1996. – Kortárs, 1979. 6. – Magyar Nemzet, 1970. szept. – N., 1975. okt. 2. – N., 1980. jan. 29. – N., 1981. nov. 28. – N., 1985. jan. 12. – Chem. Econ. Eng. News, 1986. – Révai Új Lexikona 1999.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.