Pápán, Sárospatakon és Hollandiában tanult, majd több helységben, Kecskeméten, Komáromban lelkész, 1670-től esperes. 1672-ben elűzték. Losoncon volt prédikátor, 1674-ben pedig őt is gályarabságra ítélték. Hazatérve több helyen lelkészkedett, 1692-től Pápán. A következő esztendőben a Dunántúli Református Egyházkerület püspökévé választották. Vitatkozó, elmélkedő, oktató és vallásos tárgyú könyveket írt. Számos egyházi jellegű műve maradt fenn.
Művei: Kincses tárház avagy az élő s elevenítő igaz hitnek...Sárospatak, 1668. – Lelki bölcsességre tanító oskola...Debrecen, 1680. – Edom ostroma...Debrecen, 1682.
Irodalom: RÁCZ Károly: A pozsonyi vésztörvényszék áldozatai. Sárospatak, 1874. – ZOVÁNYI Jenő: Helyesbítések ~ életrajzában. = ItK, 1941. 2. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.