Eredetileg Stettner György néven ismert. Tagja volt az alakuló MTA-nak és a Kisfaludy Társaságnak. Zádor Gyula fia. Kőszegen, Győrben, 1809-től a Pápai Református Főiskolán tanult, 1821-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Először vidéken, 1826 után Pesten ügyvéd. 1832 és 1848 között a Pápai Református Főiskolán a jogtudomány tanára, 1848-ban a Váltótörvényszék bírája. A szabadságharc bukása után megfosztották állásától, de 1851-ben bíró a soproni, 1855-től a bécsi törvényszéken, 1861 után Pesti Hétszemélyes Táblán. Fenyéri Gyula álnéven esztétikai és a romantikát népszerűsítő szépirodalmi műveket írt, többek között az Aurórába és a Tudományos Gyűjteménybe. Részt vett a Conversations lexikon perében.
Művei: Levelezése Kazinczy Ferenccel, 1823–1831. (Kiad.: ZÁDOR Gyula.) Bp., 1885. – A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből. (Kiad.: TAXNER–TÓTH Ernő.) Bp., 1987.
Irodalom: ZÁDOR Gyula: ~ emlékezete. 1. Köt. Bp., 1885. – FENYŐ István: Valóságábrázolás és eszményítés. Bp., 1990.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.