Bécsben és Pozsonyban jogot hallgatott. 1826-ban ügyvédi vizsgát tett és Veszprém vármegye szolgálatába állt. 1832-ben főszolgabíró, 1834-ben vármegyei főjegyző. Az 1825–1827. évi országgyűlésen a távollévő főrendek, 1843-ban Veszprém vármegye követe. 1843-tól a Pesti Váltótörvényszék bírája, 1848-tól alelnöke. Az 1849. évi függetlenségi nyilatkozatot követően, aulikus érzelmei miatt Bécsbe költözött, ahol semmitőszéki tanácsos, 1867 után a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria tanácselnöke. 1837-től levelező-, 1838 után rendes tagja az MTA-nak. A helyi közigazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozója volt.
Művei: Szolgabírói hivatal. 1–2. Köt. Pápa, 1842. ‘– A mezei rendőrség főbb szabályai. Pápa, 1842. – A magyar váltótörvény. Pest, 1845. – Örökváltság. Pest, 1847.
Irodalom: TÓTH Lőrinc: Emlékbeszéd ~ fölött. Bp., 1887. (MTA Emlékbeszédek., 4. Köt. 1. füz.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.