Apja: Geiger Gyula ügyvéd és lapszerkesztő, édesanyja Benczelits Erzsébet tanárnő volt.
A szekszárdi és a pápai (1892-93 között az Állami Polgári Leányiskola tanulója) leányiskola elvégzése után a Győri Állami Tanítóképzőben 1897-ben tanítói, a budapesti Erzsébet Nőiskolában 1901-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal, a később nemzetközi hírnevet szerzett matematikussal. Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg matematikából, fizikából, filozófiából és esztétikából.
Pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Század folyóiratban, valamint előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában. Matematikai tanulmányait az 1908–1909-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet.
1912-ben baráti körben bemutatta a Duncan-féle természetes tánc mozdulatanyagát, majd tanfolyamot indított. Magyar Iparművészet 1915. évi 7-8. számában „Művészet és testedzés” c. publikációt írt. Kidolgozta mozdulatelméletét: Orkesztika néven, a Duncan-Dienes féle mozdulatrendszert. Előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására.
Bécsben orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban. Egy ideig Raymond Duncan nizzai és párizsi kolóniájában élt két gyermekével. (Gedeon – 1914. 12.16. és Zoltán – 1916.09.11.) 1923-ban tért haza és folytatta mozdulatművészeti tanfolyamait, 1929-től állami képzési engedélyt nyert iskoláját vezette, mely 1944. március 18-ig működött, 1935-től Dr. Dienes Valéria Orkesztika Intézete névvel, 9 növendék intézménnyel. Dienes Valéria az 1920-as évektől nagyszabású mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei, így például a „Hajnalvárás” (1925) a középkori misztériumok hatására születtek, később már elsősorban bibliai és történelmi témájú műveket komponált (Nyolc boldogság; Magvető; Szent Imre, Tíz szűz).
A modern táncosokat és „testművelőket” összefogó Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke és elnökeként 1929-től 1945-ig tevékenykedett. 1951-re a teljes modern tánc műfaját betiltották. Ekkor orkesztikai munkásságból kiindulva kidolgozta a Bergson eszméin alapuló evolúciós logika elméletét, egyúttal filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus is. A második világháború után elsősorban vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, és sokat fordított. A városmajori imaházban vallásfilozófiai lelki órákat is tartott.
A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson-fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el. Élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.
Elismerések: 1934 – Baumgarten Díj, 1966 – Gyémántoklevél ELTE, 2006 – Poszthumusz Életmű-díj Magyar Táncművészek Szövetsége.
Források-On-line: http://www.dienes.hu, http://www.orkesztika.hu, http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://tancpedia.hu/dienes-valeria
