A Veszprém vármegyében birtokos Szalók nemzetség tagja. 14. századi főúr, Döbröntei Him fia Pálnak a fia, aki 1343-tól szerepel az írott forrásokban. A források 1347-től udvari vitézként, udvari lovagként emlegetik, ekkortól a stratégiailag fontos megyék ispáni tisztét töltötte be (1352-től somlói várnagy, 1357-től komáromi, 1358-tól pilisi, 1360-1362 szatmári, máramarosi, ugocsai, 1365-1366 krassói és kevei, 1369-1370 vasi, soproni, 1371-1375 temesi, csanádi, 1379-1380 pozsonyi, bakonyi, győri, fejéri és komáromi ispán). 1365-től 1369-ig bolgár bán. Első alkalommal az 1357. évi velencei hadjáratban vett részt. Bolgár bánként öccsével, Péterrel együtt nagy szerepet játszott I. Lajos balkáni bolgár és havasalföldi politikájában. 1373-ban részt vett a második velencei hadjáratban. 1379-ben a torinói békét előkészítő magyar követség tagja. Avignoni követsége idején a maga és családja számára búcsút és különböző pápai engedélyeket eszközölt ki, kápolnát alapított, ferences és domonkos rendi káptalani gyűlés költségeit fedezte, gyóntatója ferences (Budai János sebesi gvárdián) volt. 1349. május 1-én Miklós apáttól 20 évre bérbe vette Polányt (Magyarpolány) és Ethejt. Polányt köteles volt benépesíteni, ugyanakkor ügyelni arra, hogy az erdőt ne tegyék tönkre. A székesfehérvári székesegyházban oltárt alapított, támogatta a koldulórendeket. Családjával, ismerőseivel és jobbágyaival latinul levelezett, tehát kétségkívül írástudó báró volt. Kiváló hadvezér és politikus volt. 1367 után ő építtette a döbröntei várat.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 1. kötet, A-K. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967. Koppány Tibor: Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Balatonfüred, 1961.