Középiskoláit Pápán járta, s miután a gimnáziumot elvégezte, Pozsonyba ment, hogy az ottani akadémián a jogot tanulja. Közben szorgalmasan rajzolgatott, s olyan ügyességre tett szert, hogy barátai bíztatására elhatározta, hogy a művészi pályára lép. Ez elhatározásában nagy része volt Eötvös Lajosnak, a korán elhunyt írónak, a kinek unszolására Bécsbe ment, s felvétette magát a képzőművészeti akadémia növendékei közé. Másfél évet töltött itt, s ekkor, még mindig habozva a pályaválasztás iránt, visszatért atyja Sopron megyei birtokára. Végleges elhatározására jótékony hatással volt a szülői háznál való tartózkodás, s teljesen lemondva a jogi s a hivatalnoki pályáról, melyre eredetileg atyja szánta, a tanév kezdetével Münchenbe ment, hogy hivatásos festővé képezze ki magát. A bajor fővárosban Dietz tanítványai közé lépett, kinek iskolájában három évig tanult. Tehetsége itthon hamar méltánylásra talált, s 1872-től állami ösztöndíjban is részesült. Első jelentékenyebb műve, mellyel nálunk 1878-ban lépett fel, a Kupaktanács című képe volt. A következő évben a müncheni nemzetközi kiállításon Elítélve! című műve keltett feltűnést, mely fametszetű reprodukciókban itthon is csakhamar általánosan ismertté lett. A kép sötét börtönben néhány beesett arcú rongyos, vézna nő között egy szép fiatal leányt ábrázol, akit a börtönőr csak az imént vezetett elvetemült társnői közé. A börtön ajtaja kissé nyitva van, s az őr mellett a leány kétségbeesett anyja áll. A művész első jelentékenyebb sikere ehhez a képhez fűződik, s ez a siker egy időre megjelölte azt az irányt is, amelyben dolgozzék. A 80-as évek elejéig festett jelesebb képei tárgyban, felfogásban igen hasonlóak ez első nagysikerű festményéhez. A Falu rossza (1880) a duhajkodásból kora reggel hazatérő legényt, az Angyalcsináló (1880—1881) a nagyvárosi élet egyik sötét jelenetét, a Pellengér (1881) egy a középkori épületek hátteréből kiemelkedő pellengérre, szégyenszemre kiállított szép bűnös leányt, az Éjjeli csavargók (1881) a törvény elé kísért gyanús, sötét alakokat ábrázol. E művei közül a Falu rossza 1881-ben a párizsi Salonba is bekerült, az Angyalcsinálót pedig az 1885. évi országos kiállításon Budapest főváros vette meg. Népszerűségét növelték vallásos tárgyú festményei is, melyek közül Krisztus a gyermekkel, Bambino (Andrássy Gyula gróf tulajdona) és Madonna (Károlyi Alajos gróf tulajdona) ez. képeit emelte ki különösen a kritika. 1882-ben Karácsony éjjelével megnyerte a m. vallásalap 500 forintos egyházfestészeti díját. A képet Andrássy Gyula gróf vette meg. Később készült szentképei közül kiemeljük a németi római katolikus templom (Mária nevenapja), a szilsárkányi evangélikus templom (Krisztus az olajfák hegyén) és a szombathelyi ev. templom oltárképeit. A genrenek szintén hivatott művelője volt, s kisebb képein a magyar népélet számos jelenetét örökítette meg. Arcképei közül Jókainé Laborfalvi Róza képmása (1883) érdemel említést, melyet a Nemzet szerkesztőségének megbízásából festett. Mint illusztrátornak szintén jelentékeny sikerei voltak. 1879-ben részt vett Petőfi költeményeinek illusztrálásában, 1883-ban pedig Kiss József: Mese a varrógépről című művéhez rajzolt szövegképekkel tűnt fel. Amoretteket ábrázoló finom tollrajzai a 80-as években igen kedveltek voltak s külföldi és hazai képes lapokban, folyóiratokban, albumokban számos reprodukcióban megjelentek.
Baditz kikerülvén Dietz iskolájából, Münchenben telepedett le s 1890-ig állandóan a bajor fővárosban élt. Itt eleinte saját, később pedig Spányi Bélával közös műterme volt, hol a hírnévre szert tett magyar művészeket 1887-ben Luitpold bajor régens herceg meglátogatta, s ettől kezdve többször az udvarhoz meghívta. Itthon elért sikerei azonban hazatérésre bírták Baditzot, aki 1890-ben Budapestre költözött. A magyar fővárosban való letelepedése a legkedvezőbb kilátások közt történt s az 1890-1891-i téli kiállításon legjelentékenyebb sikereinek egyikét aratta. Kihallgatás (Bíró előtt) című képével ekkor nyerte meg a Képzőművészeti Társulat díját, a képet pedig az állam vette meg. E tárlat egyik leg- poetikusabb képe a Vadrózsák című műve volt, mely a királyban talált vevőre.
Az 1890-es évek elején Budapesten egyike volt a legkeresettebb gyermekarckép festőknek. Az 1896. évi milleniumi kiállításon A gyermek álma című festménye keltett feltűnést, melyet az állam a Szépművészeti Múzeum számára vásárolt meg. A kép balatonvidéki kertet ábrázol, az előtérben a fehér leplen szendergő kis Jézussal, tőle jobbra a térdelő Máriával, a háttérben balra pedig egy vadrózsa bokorban zenélő angyalokkal. Az alakok közül az anya, a gyermek Jézus és a rózsabokron ülő első angyal a művész családjának tagjairól vannak festve s az utóbbi kettő a művész Nóra és Alexa nevű gyermekeinek képmása.
Baditz a 90-es évek végétől kezdve mindjobban eltért eredeti irányától s ez időtől kezdve lassanként felhagyott tragikus hátterű tárgyaival és sötét színeivel. Enemű utolsó képei közé tartozik az a Krisztus-fej, mellyel a Képzőművészeti Társulat 1899. évi tavaszi kiállításán szerepelt, s mely a Műbarátok Körének díját nyerte el. 1900-ban részt vett a párisi világkiállításon, s ez alkalommal elismerő oklevelet kapott. Műveit az 1908. évi londoni kiállításon Grand prix- el tüntették ki. Baditz még mindig szorgalmasan dolgozik s a budapesti tárlatok egyik legállandóbb kiállítója. Néhány év előtt az aktuális művészeti kérdésekkel is behatóbban foglalkozott s a Nemzeti Szalonnak egy ideig igazgatója volt. Jelenleg a Szalon igazgatósági tagja és societair-je.
Irodalom: Band M.: Unsere Kunst in Wort und Bild. Wien, é. n. 5. 1. — Ezredéves orsz. kiáll. A képzőművészeti osztály képes tárgymutatója. Budapest, 1896. 61. 1.— Fekete József: Magyar festők műtermeiben. Budapest, é. n. 73—74. 1. (arczképpel). — U. az: Magyar képírók. Pesti Napló. 1893. 312. sz. — H. K.: Az őszi kiállítás. A Képzőművészeti Társulat Közleményei. 1882. 36. 1. (képpel). —- Gero Ödön: Új művészet, új művészek. Modern Magyar Festőművészek. Budapest, é. n. (1906) 44. 1. — Kacziány Ödön: Magyar festőművészek. Vas. Ujs. 1894. 49. szám (arczképpel). — Keleti Gusztáv: Festészet és szobrászat. (Matlekovits S.: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Budapest, IX. k. 1898.) 240. 1. —- Képes Családi Lapok. 1883. 175. 1. — Képzőművészeti Szemle. 1879. 44. 1. — 1881. 11, 62, 80, 90, 104, 143, 186. 1. — Kiállítási tárgyin. — Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt. műlapkiadványainak jegyzéke, Budapest, 1912. — Közleményei, A Képzőművészeti Társulat. 1887. 55. 1. — 1893. 46—47. 1. (A társulat által kiadott Vadrózsák ez. műlap leírása.) — Losonczi Lipót dr.: Művészeink. Magyar Szemle. 1892, 27. sz. —- Lyka Károly: A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése. (A műveltség könyvtára. A művészet könyve.) Budapest, 1909. 440. 1. — Magyar Művészek Albuma. Budapest, 1886. Kiadja Ráth Mór; (képekkel). — Magyar Szalon. 1886—7. VI. 332. 1. (arczképpel). — 1889. X. 272. 1. (arczképpel). — 1892. XVI. 9. 1. (arczképpel). — Modern Magyar Festőművészek. Budapest, é. n. (1906) 113. 1. — Műcsarnok. 1901. 121. 1. — Művészet. (Szabó-féle.) 1900. 917. 1. (képpel). — 1900. 1007. I. — Művészet. (Lyka-féle.) 1907. 179. 1. — 1911. 12 7-. és köv. 1. — Napi és heti lapoknak a fenti kiállításokról szóló ismertetései. — Nemzeti Szalon Almanachja. Budapest, 1912. 149. 1. -—- Ország Világ. 1886. 782. 1. (önarczképpel). — 1887. 806. 1. (képpel). — 1900. 613—4. 1. (arczképpel). —- Pallas Lexikon. II. k. 448. 1. — Peregriny János dr.: A M. N. Múzeum képtárának leíró katalógusa. Budapest, 1900. 138. és 50X. 1. — Petőfi költeményeinek új díszkiadása. Vas. Ujs. 1899. 821—822. 1. — Révai Nagy Lexikona. II. 415. 1. — Sakám: Miért ritkák az új festésű templomok? Egri Egyházmegyei Közlöny. 1895. 39. 1. — Sz. E.: Baditz Ottó. Otthon. 1895. II. k. 102. 1. (képekkel). — Sz. M.: Az elítélt. Baditz festménye után rézre karczolta Pap Henrik. A Képzőművészeti Társulat Közleményei. 1887. 55—6. 1. (A társulat műlapjának leírása.)— Szalai Emil: Magyar festőművészet. M. Géniusz. 1894. II. 52. szám (arczképpel).—Szalay Imre: A XIX. század festészetéről hazánkban. Budapest, 1901. 26. 1. — Szana Tamás: Baditz Ottó. Koszorú. 1882. VII. 193—196. 1. (arczképpel). — U. az: Magyar Művészek. Budapest, 1887. I. k. 57—72. 1. (önarczképpel). — U. az: Száz év a magyar művészet történetéből. Budapest, yjoi. 251. és 275. 1. — Szépművészeti Múzeum. A modern képtár lajstroma. Budapest, 1908. 62. 1. — T. J.: Baditz Ottó. Művészet. 1913. 256— 264. 1. (képekkel). ;— Tavaszi tárlat. 1901. Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat 1901. évi tagilletménye. II. r. Singer és Wolfner kiadása. 37. 1. (képpel). — Tábori Kornél: A Pesti Napló képtára. Pesti Napló. 1913 decz. 25. (arczképpel). — Tárgymutatója, A Szegedi Képzőművészeti Egyesület Vastagh György által rendezett tavaszi kiállításának. Szeged, 1900. 46. 1. — Thieme—Becker: Alig. Lexikon. Leipzig, 1908. II. 336. 1 .— Vas. Ujs. 187z. 433. 1. — 1874. 540. 1. — 1880. 15z. 1. (képpel). — 1881. 519. 1. (képpel). — i88z. 4—5. 1. (képpel). — i88z. 783, 816. 1. — 1883. 795, 831. 1. és 51. szám. — 1886. 749—750. 1. (arczképpel). — 1887. 106. 1. — 1890. 83z—833. 1. (képpel). — 1900. 569. 1. — önarcz- képe (tusrajz) Ernst Lajos gyűjteményében, Budapest.
Forrás: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi-Günther. Szendrei János, Szentiványi Gyula. Budapest, 1915.