Hetvényi István (Simstich István)

Győrött, egy újvárosi gazdacsaládban született . Eredeti neve Simstich István. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején még így szerepelt, 1849-ben használta először a Hetvényi nevet, melyet hivatalosan 1871-ben vett fel. A családi legendák szerint ősei II. Rákóczi Ferenc idején „Erdélyországból” költöztek Moson megyébe. Édesapja kétéves korában halt meg. Tanulmányait a Győr-újvárosi evangélikus elemi iskolában kezdte. A kisgimnáziumot is szülővárosában az evangélikusoknál végezte. Ezt követően 1845-ben a Benedek Rendi Főgimnáziumban tanult egy évet, majd 1848-ban Pápán a Református Kollégiumban végezte a nyolcadik osztályt. Tanulmányait végül jóval később, 1872-ben fejezte be. Katonaélet Az 1848-as forradalmat Pápán élte meg. Az 1848. március 15-i események hatására beállt a pápai nemzetőrségbe. 1848. június 4-én a győri toborzás első napján katonának áll, az 5. honvédzászlóaljba került. 1848 júliusában zászlóalja Komáromba menetelt. Részt vett az 1848. szeptember 21-i szenttamási ütközetben. Megfelelő öltözet és takaró hiányában többször megfázott, hosszabb-rövidebb időt kórházban töltött. 1849 augusztusában az 5. honvéd zászlóaljat a Délvidékre rendelték, annak felszabadítására. Augusztusban a Vaskapu szoros közelében tették le a fegyvert. Ezután besorozták a büntető gyalogezredbe. Hetvényit Csehországba (Prágába) vitték, a 39. Don Miguel Sorgyalogezrednél volt kényszerszolgálaton 1852. május 2-ig, ekkor szabadságolták és hazatérhetett Győrbe. "3 év és 11 hónap telt el azóta, hogy a három folyó városát és jó anyámat utoljára láthattam. Ó, hogy ujjongott a lelkem! Ez a drága szó: Szabadság!" írta naplójában Pályakezdés, az enesei tanító Hadifogsága után 1852-1855-ben nem kapott állást, Győrben burcsellásként dolgozott, 1855-ben Kispécre hívták segédtanítónak. 1856-ban Győrújfalun két évig tanítóskodott az evangélikus iskolában. Ezután Kocsra került. 1858-ban ment Enesére, Enessey Kálmán meghívására. Nyugdíjazásáig oktatott az elemi iskolában. Három éven át szerkesztette a "Tanodai közlöny a Győr megyei evangélikus tanítók körében" című iskolai lapot. A temetővel szemben lévő pásztorház lett az iskola és egyben lakása is. 1860-ban 6 hetes tanfolyamot végzett a soproni evangélikus tanítóképzőben, s megszerezte a tanítói oklevelet. Ott elsajátította a legújabb módszereket. Tanítási módszere a Győr vármegyében ismeretlen hangoztatási és írva-olvasási metodika volt. Jellemzője, hogy egyszerre tanítják a gyermeknek az írást és az olvasást. Iskolafejlesztő tevékenysége, pedagógiai törekvései Hetvényinek enesei munkálkodása alatt sok nehézséggel kellett szembenéznie. Sürgető feladat volt az iskolaépület építése. Eőry István közbirtokos végrendeletben 900 Ft-ot, illetve annak kamatait hagyta az iskolaépítésre, míg az fel nem épül. 100 Ft-ot, illetve annak kamatait szánta a tanítói fizetés javítására.Eőry István házát vették meg az iskola céljára, majd egy tágas tantermet toldottak hozzá. Ez lett a mai napig fennálló iskola. 1864-ben Hetvényi megnősült, feleségül vette Szilágyi Zsuzsannát, akitől 5 gyermeke született. Kettő csecsemőkorban meghalt. Három gyereke Géza, Lajos és István pedagógus lett. Hetvényi István 37 évet töltött Enesén néptanítóként. Hivatásának élt. Nemcsak a tanítással, hanem a felnőttek művelődésével is szívesen foglalkozott. Módszertani és elméleti szakcikkei a Győrvidéki Tanítóegylet Értesítőjében jelentek meg. Közülük kettő arany minősítésű pályamunka volt: A történet tanítása a népiskolában és a A magyar szabadságharc története 1848-49-ben című. Emlékiratai Még 1881-ben 54 éves korában kezdte meg a két részből álló emlékiratait írni Enesén, utolsó bejegyzése 1887-ből való. A 323 oldalas kézirat fontos forrás az 1848-49-es történelmi eseményekről, a benne foglaltakat történészek is felhasználták. Kuszák István az 1940-es években az emlékirat alapján adta ki regényes önéletrajzát. A kertész és a nemesítő A pedagógiai munka mellett kertészkedéssel is foglalkozott, melyre tanulóit is oktatta. Elsőként ő telepített szőlőt Enesén, gyümölcsfáit, rózsáit maga nemesítette. Leghíresebb konyhakerti növénye a spárga volt, melynek híre Bécsig is eljutott. 1895-ben Hetvényit nyugdíjazták, majd a család Sopronba költözött. Hetvényi István itt halt meg1904-ben. Emlékezete Hetvényi István emlékét Enese község ma is büszkén őrzi. Hetvényi István tiszteletére emléktáblát helyeztek el az Enesei Általános Iskola falán 1990. március 15-én. 1966-ban létrehozott “Alapítvány az Enesei Általános Iskoláért” alapította a Hetvényi István Díjat, melyet évente azok a végzős tanulók kaphatnak, akik 8 éven át kitűnő tanulmányi eredményt értek el, s példamutató magatartást tanúsítottak. 2010-ig 17 diák kapta meg ezt a kitüntetést. Felhasznált irodalom: Füsi Andrásné: Hetvényi István, In.: Töretlen hittel : jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében,Győr, 2011, p. 14-22. További irodalom: Kuszák István: Ébren a magyar : egy 1848-as honvéd, néptanító megemlékezései. Győr, Baross ny., 1948 Varsányi Péter István: Hetvényi István: Emlékirat. Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből. Arrabona 1982-1983. . 24-25. sz. p. . 117-133. Gülch Csaba: Hetvényi (Simstich) István. In Neves Rábaköziek. Szerk. Pájer Imre. CsornaKapuvár, 1989.p. 14-16. Internetes elérhetőség http://www.kisalfold.hu/rabakozi_hirek/az_enesei_honved-tanito/2050664/ http://enese.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=26 

Forrás: Moson megyei életrajzi lexikon. Szerkesztő. Kimlei Péter, Tuba László. Mosonmagyaróvár, 2006.

Születési dátum
Születési hely
Győr
Halálozás dátuma
Halálozás helye
Sopron
Foglalkozás
tanító