Szülei: Győry István köznemes, Fejes Sára.
Tanulmányait Pápán kezdte s Kecskeméten folytatta, hol elvégezte a teológiát a lelkészi vizsgán megbukott. (Ezen alkalomból elkeseredetten citálta a bibliából: Miért nincs kezem ügyében egy szamár állkapcája, mellyel agyonverhetném a filiszteusokat, t. i. cenzorait.) Komáromban kapott tanítói állást; itt érte az 1848. szabadságharc és beállott honvédnek a 37. zászlóaljhoz; marciális alakja megtetszett és azonnal zászlótartónak tették, azonban az első csatában (1849. jan. 13. Nyárasd előtt) az ágyútűzhöz még nem szokott zászlóaljat szétrebbentette a golyó, Győry pedig zászlóstól a muníciós kocsi alá bújt; ezen bátortalansága miatt aztán elvették tőle a zászlót és élelmezési őrmester maradt. A többiekkel Komáromban ő is kapitulált és lévita lett Környén (Komárom megye). 1865-tői sok helyen volt; azonban kötekedő természete miatt mindegyik helyét el kellett hagynia. Peregrinált. Utolsó éveiben Komáromban volt ismét tanító ; itt sem tűrték, áthelyezték Ógyallára; végre a tatai református egyházmegye újra kebelébe fogadta és 1880.
augusztus 30-tól Szenden (Komárom megye) alkalmazta tanítónak, hol 1888. február 29. meghalt. Minthogy igen kalandos élete volt, sok adoma kering róla; a Győri Mikéről szólók a humorisztikus lapokban, naptárakban, Beöthy László munkáiban és egyebütt mind reá vonatkoznak. Igen jó szívű volt; szüleit, különösen anyját véghetetlenül szerette. Mikor hivatal nélkül bolyongott (írja róla Varga Sándor lelkész; Szemerén. kijárt még éjjel is édesanyja sírjához és ott hangosan zokogott. Irodalmi munkát ugyan nem hagyott maga után. de jeles ötleteiért, mondásaiért és tetteiért, melyek mások följegyzése után maradtak fenn irodalmunkban, fölvettem őt is a magyar írók közé. Szinnyei József, Komárom 1848—49. Bpest, 1887. 78., 81., 82., 86., 87., 180—182., 491. 1. — Vasárnapi Újság 1888. 13. sz. (Nekr.) és Sz. Kiss Károly ev. ref. lelkész szíves közlése (Varga Sándor győrszemerei lelkész jegyzetei után).
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. Gyalai-Hyrtl. Budapest, 1896.