1803 előtt Öszönyben tanító. 1803 és 1808 között mérnöki és jogi tanulmányokat folytatott, majd 1830-ig az Esterházy-féle pápai, 1935-ig a tatai, 1935-től a gesztesi uradalmak főmérnöke. 1930-ban terveket készített a Rába, a Rábca és a Marcal szabályozására. Fáy Andrással kidolgozta az első magyar takarékpénztár, Fényes Elekkel egy életbiztosítási intézet tervét. A mérőasztal helyettesítésére feltalálta a szögtükröt. Az első magyar zongoraiskolai könyv szerzője. Számos dézsma- és úrbérügyi, erdőművelési, földmérési, gazdasági és vízépítési cikke jelent meg korabeli folyóiratokban.
Művei: A kótából való klavírozás mestersége. Buda, 1802. – Földmérési legújabb rend- s műszerfölfedezés és ajánlkozás tökéletes mérés és örökös térképek iránt. Hn., 1835. – Vízszabályozási eszméletek. Pest, 1839. – Gyakorlati földmérés tükrökkel. Pápa, 1845. – Budapestnek árvíz ellen megóvásáról. Pest, 1845.
Irodalom: FODOR Ferenc: Az Institutum Geometricum. Bp., 1954. – HOMOLYA István: A magyar zeneoktatás megindulása a XIX. század elején. Parlando, 1955. – OROSZ László: A magyar verstani eszmélkedés kezdetei. Bp., 1990.