Édesapja a falu néptanítója volt. Az ő pályáját követve a középiskola elvégzése után a Pápai Tanítóképzőben folytatta, 1919-ben Budán az Állami Tanítóképző Intézetben fejezte be tanulmányait. Részt vett az 1. világháborúban.
Munkáját Rábakecskéden kezdte 1919-ben, ahol 1923-ig tanított. 1923-ban Marcaltőre költözött, ahol 40 évig tanított a Római Katolikus Iskolában 1923-1948-ban, az Állami Általános Iskolában 1948-56-ban s közben az iskolaigazgatói teendőket is ellátta, egyben iskolai felügyelője volt a pápai esperesi kerületnek. 1955-ben leváltották az igazgatói posztról és beosztottként tanított 1963-ban történt nyugdíjazásáig.
Társadalom, közélet: népművelés, ifjúsági egylet és a dalárda vezetése, olvasókör szervezése, az 1930-as években szakmai iskolafelügyelő.
1923 őszén megalakította az Olvasókört. Ennek keretein belül létrejött az énekkar, mely 1925-ben Marcaltői Dalárda néven önálló egyesületté vált és tagja lett az Országos Dalosszövetségnek. A dalárda az 1950-es évek közepéig működött. Ez idő alatt számos találkozón vett részt, szerzett elismerést. Színdarabokat, népszínműveket tanított be. Népművelői tevékenységéért több alkalommal részesült elismerésben. Választmányi tagja volt a Veszprém vármegyei Népművelési Bizottságnak.
Díjak, kitüntetések:Főispáni, püspöki elismerő oklevelek.
Irodalom: H. SZABÓ Lajos: Emlékek a Marcaltői Dalárda életéből. Marcaltő, 1992.
Sírja a pápai Kálvária temetőben található.
Adatközlő: fia, dr. Harsányi László Budapest, 1999.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998. A pápai járás pedagógusainak adattára, 1950-2000 : [Másoknak világítottak : Emlékezés a pápai járás egykori 300 pedagógusára]. Főszerkesztő Tungli Gyula. [Pápa], 2005.
