Debrecenben tanult, 1676-ban, Veszprémben rektor, majd az utrechti egyetem hallgatója. 1680-tól veszprémi prédikátor, 1695-től esperes. 1702 nyarán fogságra vetette Volkra r. k. püspök, 1703 őszén csak sok szenvedés után, angol és holland követelésre szabadult ki. Először Rimaszombatban, 1705-től három évig Pápán, majd másfél évig Arányiban lelkészkedett. Az 1708–1710-es években a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. 1710-ben kiűzték Veszprémből, mivel Rákóczi seregeinek prédikált. 1712 és 1740 között Szikszón lelkész. 1740-ben látása megromlása miatt a lelkészi állásáról lemondott, s haláláig Szikszón élt. Kiadta veszprémi beköszöntő prédikációját és egy halotti beszédét. Emléktáblája a veszprémi ref. templomban látható.
Művei: Őrálló toronyban helyeztetett vigyázó. (Kiad. TÓTH Endre.) Bp., 1944.
Irodalom: THURY Etele: ~ dunántúli püspök élete. = PrSz.,, 1893.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.