Tanulmányok: 1956 Állami Tanítóképző Intézet, Pápa. (Tanára Cziráki Lajos.) 1952-től a Pápai Képzőművészeti Szabadiskolában A. Tóth Sándortól tanult mintegy másfél évtizedig. 1963 Tanárképző Főiskola, földrajz-rajz szak, Pécs. (Tanára Kelle Sándor.)
Élete: Tanított Ugodon 1955-1956-ban, Adásztevelen 1956-1957-ben, Bakonyjákón 1957-1961-ben, Vaszaron 1961-1965-ben, 1965-től 1994-ig szülővárosában rajztanár, a város kiállításainak szervezője, rendezője, propagátora.
Társadalom, közélet: „Indulásakor első mestere (Cziráki) hatása alatt festette széles horizontú, emberekkel benépesített tájait, csendéleteit, portréit. Az elbeszélő jelleg lassan elmaradt képeiről, felváltotta stilizált, rejtett szerkezetű, a síkba terített formákba, de a látvány elevenségét is őrző építkezés. Motívumait szülőföldje – a Bakony és a Balaton vidék – vakolathímes házai, faragott székei, kő- és pléh Krisztusai, kovácsoltvas rácsai közül válogatva alakította ki konstruktív formarendszerű festészetét, melyben a megváltozó – eltűnő dunántúli létforma jelzéseként három évtizede szürrealisztikus elemek is megjelennek.” (Kortárs Művészeti Lexikon) A városi képzőművészeti kör vezetője.
Egyéni kiállítások: Pápa, Győr, Sopron, Veszprém, Balatonfüred, Keszthely, Budapest, Esztergom, Szentes, Hódmezővásárhely és más városok, valamint Bécs, Bludenz, Feldbach (Staden, Wunsiedel) múzeumaiban, galériáiban voltak. A hatvanas évektől a Veszprém megyei, a balatoni, a szegedi, a debreceni nyári tárlatok, a hatvani portré- és tájképbiennálék, a dunántúli és vásárhelyi tárlatok, a Magyar Képzőművészek Szövetsége országos tárlatai és más szemlék gyakori résztvevője. Alkotásai megtalálhatók: a Magyar Nemzeti Galéria, a Laczkó Dezső Múzeum, a Xantus János Múzeum, a Tornyai János Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében. Gr. Batthyány Lajost ábrázoló domborműve a pápai mezőgazdasági szakközépiskolában és Vorau várkastélyában, Gr. Esterházy Károly domborműve a pulai templomban és a pápai Esterházy Kórházban. Számos figyelmet keltő kiállítást rendezett Pápán a Városi, majd a Somogyi Galériában 2000.
Díjak, kitüntetések: tizenháromszor részesült pályázati és kiállítási nívódíjban. Elnyerte a Szakszervezetek Országos Tanácsa (1986), az Országépítő Alapítvány (1989) és az Eötvös Alapítvány (1990) ösztöndíját. 1998 Veszprém Megyéért arany fokozat. 1998 Pápa Város Díszoklevele.
Művek: Beck Ö. Fülöp. Bp., 1969. – Vedres Márk. Bp., 1973. – Goldman György. Bp., 1975. – Németh Mihály. Bp., 1977. – Pásztor János. Bp., 1981. – Marton László. Bp., 1985. – Vágfalvi Ottó. Veszprém, – Kör. (A Pápai Képzőművészeti Szabadiskola munkásságáról.)
Cikkek, tanulmányok: több száz képzőművészeti tanulmánya, kritikája jelent könyvekben, folyóiratokban, hírlapokban.
Irodalom: A. Tóth Sándor.: ~ képei Pápán. = Életünk. 1967. 3. sz. – László Gyula.: Katalógus bevezető. Pápa, 1973. – Bencze Lajos.: Katalógus bevezető. Csepel G., 1980. – Tatay Sándor.: Barokk fehérben. = Napló, 1977. máj. 7. – Szíj Béla.: Érzékletes műelemzések. = Műhely. 1987. 1. sz. – Pogány Ö. Gábor.: A szülőföld szellemében. = Művészet, 1987. 1. sz. – Salamon Nándor.: ~ festő. = Áram, 1988. 11. sz. - Salamon Nándor : Kisalföldi Művészek Lexikona. Győr, 1995.
Adatközlő: Heitler László Pápa, 2004.
Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben található.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001. A pápai járás pedagógusainak adattára, 1950-2000 : [Másoknak világítottak : Emlékezés a pápai járás egykori 300 pedagógusára]. Főszerkesztő Tungli Gyula. [Pápa], 2005.
