Bécsben és Nagyszombatban, az 1743-1747-es években, Rómában tanult, ahol megszerezte az alszerpapi és a teológia doktora címet. 1748-tól Bécsben áldozópap. A következő évben esztergomi kanonok, 1753-tól rátóti javadalmas prépost. Veszprémi segédpüspökké 1761. január 22-én szentelték, az egyházmegye kormányzását 1762. szeptember 15-én vette át. Veszprémben 1765 és 1773 között ő építtette Fellner Jakab tatai építőmesterrel a püspöki palotát. Városlődön ötszobás, barokk stílusú segédpüspöki palotát építtetett, amelyet püspökké történt megválasztása után nyaralóvá minősítettek. Tumler Henrik veszprémi mesterrel 1766-ban megépíttette a várbeli vízvezetéket. Restauráltatta a Gizella-kápolnát és megkezdte a szeminárium építését. A kórház és aggápolda számára házat és földingatlant vásárolt. Csuzy Gáspártól házat vett a megtértek katolikus árváinak felnevelésére. Plébániákat létesített a megyében: 1767-ben Hidegkúton, 1769-ben Gógánfán, 1773-ban Nemesvámoson. Templomot építtetett: 1764-ben Hidegkúton, 1765-ben Lókúton, 1767-ben Noszlopon, 1768-ban Marcaltőn, 1769-ben Gógánfán, 1770-ben Gannán.
Irodalom: Veszprémi egyházmegye névtára
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.